Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

örökítette az oklevél. Korábban feltehetően lakott hely lehetett a többi hellyel együtt, amelynek nevében a kút szó szerepel. Felbukkanásának idején azonban már csak határaevet jelölhetett. Hogy a falupusztásodás mely időszakában vált lakatlanná, nem ismeretes. Pontos helye régészeti módszerekkel — a jelenlegi kutatási szakaszban — nem állapítható meg, legalábbis az ismert régészeti lelőhelyek egyikével sem lehet egyelőre határozottan azonosítani. A feltételezett lakóhely neve a magyar Péter személynévnek és az -a birtokos személyraggal ellátott kút 'forrás vagy ásott kút' főnévnek az összetétele. A magyar Péter személynév a görög Petrosz névből latinosított Petrus személynév rövidüléséből keletkezett. írod.: BO. I. 45., Cs. I. 744., FNESz. II. 340., GyO. 10., Kálmán 1973. 45., Ladó 1971. 203. (B-H-Sz) Petevarsány Zaránd m. (1369: Peteuossyan) 1369-ben János fiai: László, Péter és Miklós, továbbá Pál fia István leánytestvéreinek: Annának és Klárának ~-i birtokukból a leánynegyedet kiadták. - feltehetően a későbbi Gyulavarsány egy része volt (történetét 1. ott), a továbbiakban neve nem fordul elő. A településhez rendelhető régészeti adatok nem ismeretesek. A települést eredetileg bizonyára a Varsány törzshöz tartozó alán néptöredék tagjai alapították, akik annak idején mint katonai segédnépek csatlakoztak a honfoglaló magyarokhoz. A Pete- előtag személynév, mely feltehetőleg később rögzült az elsődleges helynévhez. Valószínűleg a birtokost jelölte. Személynévként már 1138/1329-ből ismert Pete alakban. A név maga a magyar Péter személynév becézett alakja. írod.: AR. 93. sz., Cs. I. 748., Fehértói 1983. 272., FNESz. II. 339., Kálmán 1973. 63., Károlyi okit. I. 313-314., Márki I. 188-189., MNy. 1936. 32: 134. (B-H-Sz) Pinko Zaránd m. Borosjenő (Ineu) mellett feküdt. 1567ben Losonczi birtok volt, ahol 7 telket írtak össze. Az adott helynév valószínűleg szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe. A Pinka folyónév egy 'hab, tajték' jelentésű köznévre vezethető vissza. A Pinkóc : Pinkóca helynév olyan helyet jelölhetett, amelynek jelentése pl. a szerb-horvát nyelvben: 'a Pinka folyó völgyéből való, Pinka melléki' jelentéssel bír. írod.: FNESz. II. 349-350., Márki 1985. 358-370. (H-K) Pinkocza 1. Pinko (Zaránd m.) Pipályi Zaránd m. (1384: Pypaly; 1485: Pypoly; 1561: Pipál) Helye ma Pipaia puszta Sikulától (§icula) délre. A település pontos lokalizálására, régészeti kutatottságára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk, leletek sem ismeretesek. A századforduló tájékán templomának romjait Márki Sándor még látta. Csak feltételezzük, hogy a falunév alapja esetleg személynév, amely az olasz Pippo (< Filippo) személynévre vezethető vissza.