Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

o, o Öcsöd Békés, Külső-Szolnok m. (1555: Eched; 1559: Echet; 1561: Eched) A mai - középkori elődje. A falu pontos helye régészeti lelőhelyekkel még nem azonosított. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az - személynév, a szintén személynévként is használt magyar öcs : ecs 'fiatalabb fivér' rokonságnevünk -d képzős származéka. Ez a köznév ősi örökségünk a finnugor korból. A kora Árpád-kori település a tatárjárás során elpusztult, helyére kunok telepedtek, akiket a ferenciek térítettek meg. Sokat a településről kun szállás volta miatt nem árulnak el a források. Az 1555 és 1566 közötti években csekély adót és közmunkát adtak a királynak, pl. füstpénzt Szent-György, Szent Jakab és Szent Mihály napján. A kicsépelt gabonából pedig néhány akót szolgáltattak kilencedként és tizedként. Az adót a gyulai várba szállították. Az ezen időben Külső-Szolnok megyéhez tartozó - birtokosa 1561-ben a király volt, aki 15 portát bírt --ön. A török a békési náhijébe tagolta, 11 családja 1567-ben 3035 akcse, 24 családja 1579-ben 12 000 akcse adót fizetett. Lakosai magyarok voltak, közéjük több juhtartó gazda tartozott. 1596-ban, a 15 éves háború idején hagyták el lakói. 1620 és 1622 között települt újra, majd a török kiűzése után 1714-ben. Írod.: FNESz. II. 295., Györffy 1990. Térkép., Káldy-Nagy 1982. 186-187., Kálmán 1973. 153., Karácsonyi II. 252-257., Maksay 1990. I. 447., TESz. III. 20. Ökörlátó Zaránd m. Simánd (SJmand) és Kisjenő (Chi§ineuCri§) között lokalizálta Káldy-Nagy Gyula. A hellyel összefüggésbe hozható régészeti adatok nem ismeretesek. A helynév a magyar ökör 'herélt szarvasmarha' állatnév és a látó folyamatos melléknévi igenév, itt: 'magaslat, kilátó' jelentésű szavunk összetételéből keletkezett. Olyan magasabb, hátasabb helyet (dombtetőt) jelölhetett, ahol annak idején az ökröket legeltették. 1567ben 7 család 1335 akcse, 1579-ben 5 család 2000 akcse adót fizetett a zarándi náhijébe sorolt ~-ról. A településről több adatunk nincs. írod.: FNESz. II. 295., Káldy-Nagy 1982. 314-315., SzabSzatm. 98., TESz. III. 23. (B-H-Sz) Ölyved Csanád m. (1409-1414: Eleud; 1420 körül Eleud; 1421: Wlweth; 1427: Ewlueth) Nagylaktól (Nádlac) északra az egykori Jenő mellett feküdt. Pontos helye ismeretlen, az sem biztos, hogy a mai országhatárainkon belül kell keresnünk. A környéken feltérképezett régészeti lelőhelyek egyikével sem azonosítható egyértelműen, így régészeti leletanyag sem kapcsolható hozzá. - falunevünk a magyar ölyv madárnév -d képzős származéka. Nevét Borovszky szerint onnan kapta, hogy lakosai valaha ölyveket tenyésztettek, amelyekkel annak idején vadásztak. A ma már naivnak tűnő névmagyarázat más formái is elképzelhetők. Neve Nagylaki Janki János és Kerekegyházi Pál fia Mihály birtokvitája kapcsán került az oklevelekbe 1409 és 1414 között. Sorsa a nagylaki urada-