Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Nagypél vegyét. 1462-ben Mátyás királytól Csemei László és Csemei Péter kapták, ám végül 1464 körül a Balkánról a török elől Magyarországra települt Jaksics család nyerte el Mátyás királytól. Tagjai kastélyt is építettek --on, amelyet palánkokkal megerősítettek. A Jaksicsok a magyar népesség mellé előszeretettel telepítettek déli szlávokat. neve 1484-ben is lejegyzésre került. 1514-ben --ot elfoglalva Dózsa serege bosszút állt az apátfalvi vereségért. Itt végezték ki többek kötött Csáki Miklós csanádi püspököt és Ravazdi Péter Arad megyei alispánt. Az újraépítés során a vár falai már kőből és téglából készültek. 1517-ben Jaksics Márk a donáttornyai jobbágyok egy részét rábírta, hogy --ra költözzenek. Lázár deák térképén is szerepel. Jaksics Márk Mohács után János királyhoz csatlakozott. így - megmenekült Cserni Jovan és serege pusztításától. Márk úr az uradalmat zálogjogon feleségének és lányainak juttatta, de halála (1537) után megindult a versengés az uradalomért, amelynek az vetett véget, hogy a török az 1550—52 hadjárata idején elfoglalta, --ot Oláh Miklós is megemlíti munkájában. Bár Varkocs Tamás visszaszerezte, de 1552-ben végleg török kézre került. - mezővárosban az 1557—58-as török defter szerint 50 ház állt. 1559—1560-ban gyulai várkapitányok adóztatták. 1561-ben Dóczi Miklósné 4, Olcsárovics Demeter 8 és Zeleméry László 4 portáját írták össze ~on, továbbá jelezték, hogy több puszta telek tartozott hozzá. Az 1579-es defter szerint ~-on 78 családot jegyeztek fel, akik délszláv (szerb) nemzetiségűek voltak. A török hódoltság idején fennmaradt, a török kiűzése után a marosi határőrvidékhez került. írod.: Borovszky II. 415—425., Borovszky 1900., CSMÉ. I. 150., FNESz. II. 197., Glück, Kézirat 116., GyO. 302. 322., Kovách 1995. 34., Kovách, Kézirat 19., Maksay 1990. I. 287., Mon. Rust. 94. 48. sz.. Oláh 1938. 28., Oláh 1985. 67., TF. I. 865. (B-H-Sz) Nagypél Zaránd m. (1283: Pyl; 1332-37: Pyli; 1418: Pyl, Pel, Pelii; 1510: Pywl; 1561: Pwl) A mai - (Pilu), amely Gyulavarsánd (Vár§and) és Ottlaka (Grániceri) között fekszik, középkori elődje. Területe minden valószínűség szerint a mai Románia területére esik. A település pontos lokalizálására, régészeti kutatottságára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. A helynévvel kapcsolatban 1. a Kispél szócikket. - falunevünk esetében a Nagy- előtag megkülönböztető szerepű a mellette fekvő Kispéltől. A korai középkorban egy Pél nevű nagyobb földterület létezett (1233), amelyen két falu, Nemespél és Vámospél a későbbi Kis- és - jött létre. 1283-ban, miután Ren (Reen) mester, királyi ember az aradi káptalan bizonysága mellett a birtok határait bejárta, és Apa ispán fiait: Gergelyt és Jakabot beiktatta, IV. László király Pyl nevű örökölt birtokukat, amelyet korábban a kun Wanchuk özvegye elfoglalt, visszaadta Apa ispán fiainak. Neve 1234-ben került lejegyzésre. - plébániás hely volt, mert 1334-ben János nevű papja 3 garast fizetett a pápai adószedőknek. 1403-ban Maróthi János macsói bán kapta egy részét, amelyet Vámos --nek