Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

M Mácsa Zaránd m. (1380: Machya; 1446: Matha; 1561: Machya) A mai Mácsa (Macea) középkori elődje. A település pontos helye topográfiailag nem azonosított, hozzá köthető régészeti emlékanyagról nincs tudomásunk. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Személynévként legelső előfordulása 1237-ből ismert Macha alakban. A személynév eredete kérdéses, talán szláv nyelvű szó. Neve 1344-ben bukkant fel. 1380-ban talán fele az aradi káptalané lett, amikor a prépost és a káptalan elkülönítették birtokaikat. 1394-ben a Székudvar és Király felől jövő út melletti településként említették. A Keczer család is ősi birtokosa volt. 1458-ban Keczer Mihály hűtlensége nyomán Veér András vette zálogba, de tőle az előbbi 1479-ben visszaváltotta. 1480ban a Czeczeiek, 1481-ben a Dócziak vették zálogba. 1520-ban Keczer András perelte mint ősi birtokát. 1528-ban Bessenyei Istváné lett, 1559-ben Bornemissza gyulai kapitány fosztogatta. 1561-ben Balassa Menyhért és Keczer István 3 adófizető és több szegény portát bírt ~-n, amelyhez több puszta telek is tartozott. 1567-ben 20 családja 5433 akcse, 1579-ben 37 családja 10 752 akcse adót fizetett. Lakosai magyar nemzetiségűek voltak. Írod.: Cs. I. 739., FNESz. I. 493: Galgamácsa, II. 60., HO. III. 150-152., Káldy-Nagy 1982. 294-295., Kniezsa 1943. 300-301., Kovách, Kézirat 14., Maksay 1990. II. 1020., Márki I. 239-240., Márki, Kézirat I., Somogyi 1913. 172-173., SzabSzatm. 99., (B-H-Sz) Mácsaszéke Zaránd m. (1438) Márki Sándor szerint Köbli határában volt. Nevéből következően a határ egy részét jelölte. A hellyel kapcsolatba hozható régészeti adatokkal nem rendelkezünk. A helynév Mácsaelőtagjával kapcsolatban 1. az előző Mácsa szócikket. Az utótag az -e birtokos személyraggal ellátott szék 'időszakos vízállás, esőt len nyarakon kiszáradt tó; szikes terület' köznév. A határrész egy Mácsa nevű birtokosé lehetett. Kovách Géza Mácsával azonosította. írod.: FNESz. II. 60., Kovách, Kézirat 14., Márki I. 240. (B-H-Sz) Madarasház Csongrád m. (1472: Madarashaz) Szentestől keletre, Szentlászló tájékán feküdt, régészetileg még pontosan nem lokalizált helyen. Neve olyan házat (egyházat) jelöl, amely valamikor elpusztult, és körülötte sok madár tanyázott, vagy a templom madaras díszítése szolgált az elnevezés alapjául. - 1472-ben prédiumként, azaz pusztaként bukkant fel a forrásokban Szentlászló három részre osztásakor. írod.: Benedek 1990. 274—275., Pettkó 1901. 30-33. (T)