Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

lubéliek használták. A XVII. században még előfordult neve a forrásokban. írod.: Borovszky II. 334—335., Cs. I. 659., FNESz. II. 33., Kovalovszki 1965. 183., Szeremlei II. 381-383., Vass 1980. 49. (B-H-Sz) Lovas Csanád m. (1274: Loas) A település pontos helye topográfiailag nem azonosított, régészeti leletanyag nem jelöli. A falunév a magyar ló főnevünk -s melléknévképzős származéka, amely foglalkozást jelölt. Tulajdonképpeni jelentése az Árpád-korban: 'lovas szolga'. Olyan félszabad állapotú jobbágyokat értettek alatta, akik a királynak vagy uruknak elsődlegesen lovas vagy fuvaros robottal tartoztak szolgálni. A Lovas név személynévként is használatos volt az adott korban. Az oklevélben Bial és Varsány között szerepel. 1274-ben a Csanád nemzetségbeli Makófalviak és Tömpösiek különítették el javaikat. Osztálylevelükben található ~, amelynek neve a továbbiakban nem fordul elő. írod.: FNESz. II. 48. Györffy 1977. 492., Kálmán 1973. 82., TESz. II. 777., TF. I. 863. (B-H-Sz) Lökös(egy)ház Zaránd m. (1418: Levkuseghaz; 1510: Lewkeshaza; 1561: Lewkwshaza) A mai Lökösháza középkori elődje. A falu pontos helye régészeti lelőhelyekkel egyelőre még nem azonosított, hozzá köthető emlékanyag nincs. Egykori templomának létére az 1418. évi említésének névalakja utal. A falunév eredetileg Lőkös lehetett, s mint ilyen, puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A Lőkös ugyanis nem más, mint a Lőrinc személynév becézett alakja. Templommal rendelkezett, de az -egyház utótagot feltehetőleg csak a tatárjárás kori falupusztulás után kezdték használni. Ezt később az -a birtokos személy raggal ellátott ház 'lakóhely, otthon' főnevünk váltotta fel. 1418-ban a Maróthiak birtokaként tűnt fel, nevéből következően már puszta lehetett, amely a korábbi falu helyén volt, és amelyet később újra telepítettek a Maróthiak. Hosszú ideig a gyulai uradalom részét képezte. Bár 1507-ben a Báthoriak perelték, 1510-ben Brandenburgi György kapta a gyulai uradalom részeként. Az egész település mégsem tartozhatott a gyulai uradalomhoz, mert Mezőgyáni Miklós 1507-ben több ~-i jobbágyát megölette. 1561-ben mint a gyulai uradalom tartozékán 19 adózó és több szegény portát jegyeztek fel. Ekkor több puszta portáját is említették. 1567-ben a zarándi náhijéhez tartozó ~ről 23 család 4530 akcse, 1579-ben 27 család 15 000 akcse adót fizetett. Lakosai magyar nemzetiségűek voltak. Gyula ostromát tehát túlélte, feltehetően a 15 éves háború idején hagyták el lakói. Írod.: Cs. I. 739.. FNESz. II. 51., GyO. 57., Káldy-Nagy 1982. 322-328., Kálmán 1973. 77., Maksay 1990. II. 1020., Márki I. 239. (B-H-Sz) Ludylevscekura Zaránd m. (?) (1232: Ludylevscekura) Közelebbről meghatározhatatlan helyen a Fehér-Körös közelében feküdt. Bár a megjelölt