Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Kotacháza 1. Kocsutháza (Csongrád m.) Kovácsháza Csanád m. (1463: Kowachaza; 1492: Kowachhaza, 1561: Kovachhaza; 1562: Kouacy Haza) - a Szárazér jobb partján feküdt a mai Mezőkovácsházától délre. A település templomát ugyan középkori források nem említik, de talán ezt látták még a XIX. század közepe táján is. 1938-ban Bálint Alajos tárta fel alapjait a Szárazér partján, s két építési periódust különített el. Először egyhajós, félköríves szentélyzáródású, kissé különös alaprajzú templomot építettek, melynek belső hossza 10,55 méter, szélessége 4,15 méter, téglából rakott falainak vastagsága pedig 85 cm volt. Alapozása téglasorok és döngölt földrétegek váltakozásával készült. Később az épületet nyugat felé egy 9,15x6,8 méter belméretű épületrésszel megtoldották. A bővítmény alapozása terméskőből készült. A templom hossza ekkor igen tekintélyes lett, elérte a 22,35 métert. A nyugati sarkokon és a hosszanti falak közepén egy-egy támpillérrel erősítették meg a templomot, de ekkor emelhették a szentélynél lévő két támpillért is. Bálint Alajos a templom építését a XI. századra, bővítését pedig a XV. századra tette. A templom körüli temetőből 127 sírt bontottak ki. A település név előtagja a Kovács-, személynév, míg utótagja az -a birtokos személyraggal ellátott ház 'lakhely' főnevünk. Elképzelhető, hogy az első birtokos a foglalkozását, mesterségét tekintve is kovács lehetett. - neve csak 1463-ban jelent meg a forrásokban, amikor Maróthi Lajost és Mátyust beiktatták Kunágota birtokába. Birtokosa 1469-ben, amikor a --i jobbágyok kaszaperegi hatalmaskodásáról értesülünk, Szentdemeteri Bessenyei Benedek volt. - 1489-ben tűnt fel mezővárosként, a Bessenyeiek kastélyt is építettek itt, és már 1508-ban --i előnévvel szerepeltek, amikor a birtokot visszaváltották Dóczi Imrétől. - későbbi története hasonlóan alakult a többi Szárazérmelléki településhez. 1552-ben a török Maros-völgyi hadjárata idején felégették, majd az egykori birtokos család amely mezővárossá emelte, szorult ki birtokából. 1561-ben Bessenyei Lénárd 4, özv. Litteratus (Deák) Bertalanné és Keszi Péter együtt 11, Vizesi János 1 adózó portával rendelkezett ~-n, és összeírtak még több szegény portát is. Az 1557—58-as török defterben 32 házat tüntettek fel ~-n. 1563-ban 54 magyar jobbágy család nevét írták össze. Szultáni hász-birtokként 1567-ben a -n élő 46 család 22 500, 1979-ben jóval több, 37 000 akcse adót fizetett. ~-n ekkor számos gazdag juhos gazda élt. 1596-ban a tatárok égették fel, lakosai nem tértek vissza, 1814-ben telepítették újra. írod.: Bálint 1939/b. 146-148. 154. 157-158.. Blazovich 1985. 111., Borovszky II. 309—313., FNESz. II. 132: Mezőkovácsháza., Káldy-Nagy 1982. 26. 80-82. 396., Kovalovszki 1965. 181. (53. sz. lh.). Maksay 1990. I. 286.. Pesty 1983. 84. (B-H-Sz) Kovászi Arad m. (1278: Kuaci; 1333-35: Conasi, Kuasi, Kuasy, Kuassy; 1466: Kowazy;