Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

1990. I. 164., MRT. IV/3. 12/8. sz. lh., Rég Füz. 40. (1987) 121., Szatmári 1988. (B-H-Sz) Kéttömpös 1. Tömpös (Csanád m.) Kétzöldes Csanád, Csongrád m. (1456: Kethzeldes) 1456-ban V. László király a korábban megszerzett hatalmas Békés és Csanád megyei birtoktesteket végképp Hunyadi Jánosnak adományozta. A hódvásárhely i uradalom részeként említi az oklevél - pusztát Sekrestyésegyháza és Gorzás között. Valahol ezen a vidéken feküdt. Hogy lakott hely volt-e, nem dönthető el. Helynevünk utótagja a személynévként is alkalmazott magyar zöldes 'kissé zöld' melléknévből keletkezett. A Két- előtag az azonos nevű két birtoktestre utal. írod.: Blazovich 1985. 71., FNESz. II. 810., Kálmán 1973. 87., Kristó 1981. 70. (B-H-Sz) Kevermes Csanád, Zaránd m. (1418: Kewermes; 1510: Kebermes; 1559: Kewermes; 1561: Kebermes) A mai Kevermestől északnyugatra lévő Bartahalom körül feküdt. Egykori, vélhető helyére már a XIX. század második felében felfigyeltek a mai településtől északnyugatra lévő Barta-halom tetején, ahol „elporladt épület anyagok és nagy számú ember csontok" jelezték az elpusztult falu templomának és temetőjének a maradványait. Az 1920-as években, majd 1962—1963-ban ismét csontvázak és tégladarabok kerültek elő a halmon. Az 1963. évi leletmentő ásatáson Nagy Katalin a halom tetején döngölt sárga agyagból alapozott, téglából épült templomra, és többrétegű temetőre bukkant. A templomhoz tartozó két, kelet-nyugat irányú, párhuzamosan futó alapozás egymástól 4,25 méterre haladt. A sírokból I. Mátyás, I. Ferdinánd és Rudolf királyok XV—XVI. századi pénzei kerültek elő. A település területén szétszántott házhelyeket, kemencéket figyeltek meg, s az egyik kemence környékén igen szép, alakos és mérműves díszítésű kályhacsempéket is találtak. A falu neve Borovszky és Kiss Lajos szerint is kun személynévre vezethető vissza. Kunok laktak ezen a tájékon, de hogy ők vagy a magyarok nevezték-e el a települést, ma már pontosan nem tudható. Neve 1418-ban a gyulai uradalom részeként tűnt fel Maróthi János bán birtokaként. Későbbiekben úgy alakult sorsa, mint a gyulai uradalomé. Corvin János, majd Brandenburgi György lett az ura. Feltehetően az őrgróf ajándékozta el egyik hívének, aki az aradi káptalannak adta. 1561-ben az aradi káptalannak és prépostnak 5 portáját írták itt össze az adórovás során, több szegényt is említ az összeíró valamint hozzá tartozó pusztatelket. 1557—58-ban a török összeírok 21 házat találtak. 1564-ben az aradi prépostnak 17 portája fizetett adót. Még ebben az évben a prépost ~-t bérbe adta Marinics-Horváth Ferencnek. A zarándi náhijébe osztott falu 36 családja 1567-ben 9852, 1579-ben 48 családja 17 148 akcse adót fizetett. Lakosai magyar nemzetiségűek voltak. A 15 éves háború során 1596-ban puszult el. 1815-ben telepítették újra.