Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)
LEXIKON
Iván személynév, régies magyar alakban gyakran Jovan, a héber-latin eredetű Johannes : Jovános, a mai János keresztnévvel egy eredetű. Az orosz nyelvből átvett Iván keresztnév már lényegesen újabb keletű. 1080-ban tűnt fel mint a Maros mellett fekvő hegy, majd 1347-ben az oklevél átírásakor újra szerepelt. 1487-ben a solymosi uradalom részeként sorolták fel. Újra 1510-ben említették. 1561-ben Jász Lukács 3, Serjéni Pál pedig 1 portát bírt ~-on. Elnéptelenedésének ideje ismeretlen. írod.: Cs. I. 772., Dl. 87218., Fehértói 1983. 174., Kálmán 1973. 52., Kristó-Makk-Szegfű II. 27., Ladó 1971. 171., Maksay 1990. I. 104., Márki I. 204., Pataki 1973. 147. (H-K) Izsák földje Békés, Zaránd m. (1232: Terra Ysaac; 1403: Isaak) Bár Gyula és Gyulavári határának régészeti terepbejárása lényegében befejeződött, a felkutatott lelőhelyek egyike sem köthető még egyértelműen az oklevelekben emlegetett területhez. Az is elképzelhető, hogy a mai Gyula belterületének keleti széle alatt van, esetleg kapcsolatba hozható a Gyulavári 129. sz. régészeti lelőhellyel, ahol a szántásban Árpádkori és késő középkori edénytöredékek gyűjthetők. A helynév előtagja a magyar Izsák személynév, amely a birtokosra utal. A személynév a héber Jishak név görög-latin Isaac formájából alakult. A helynév utótagja a birtokos személyraggal ellátott -földje 'birtoka' szavunk. II. András királynak Csák Miklós ispán számára 1232-ben kiadott adománylevelében fordul elő terraként, azaz földként, ám feltehetően lakott hely is volt, ahol Izsák curia-ja és szolga jobbágyainak házai is álltak. Neve újra a XV. században került elő a gyulai vár tartozékaként. Lakói a vár belső szolgálatában álltak. Majorsági munkát, kaszálást, boglyarakást, szállítást végeztek a belső feladatok (épületek tapasztása, a vár takarítása és sótörés) ellátása mellett. 1520-ban kérték Brandenburgi Györgyöt, hogy változtassa meg állapotukat, de ő nem járult hozzá. 1528-tól a település neve nem fordul elő a forrásokban. írod.: Blazovich 1985. 39., FNESz. I. 643., Karácsonyi II. 171-172., Ladó 1971. 172., MRT. IV/4. Gyulavári 129. sz. lh. (B-H-J-Sz) Jánosegyháza Zaránd m. (1415: Janoshaza; 1487: Janoseghaza; 1561: Janoshaza) A lökösházi és az ottlakai szőlők valamint az Elek és Sikló (§icláu) között lévő területen, a jánosházi pusztán feküdt. A falu pontos helye azonosítatlan, hozzá köthető régészeti leletek nem ismeretesek. A település neve a János személynévnek és az egyház 'templom' főnévnek a birtokos szerkezete. Eredetileg olyan templomos falu lehetett, melynek egyházát egy János nevű birtokos építette. A későbbi Jánosháza elnevezés már csak az eredeti - név rövidülése. 1415-ben egy családi névben került elő neve. Simándi István 1479-ben Dóczi Imrének zálogosította el. Földesurai közé tartozott 1481-ben Csályai István, 1483-ban Varsányi Nagy Mihály, 1487-ben pedig a Hathi család. 1488-ban a falu jobbágyai az ottlakaiakkal együtt a földváriakra tá-