Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

jedt, így a XVI. század közepén ~-nek már református papja volt. - további fejlődésének gátat szabott a török hódítás időszaka, ekkor kedvezőtlenebb körülmények között más irányt vett fejlődésének útja, előnyét azonban a szomszédos lakóhelyekkel szemben megtartotta, ugyanis egy kisebb irányítási egység, náhije székhelye lett. Írod.: B. Nagy Katalin szóbeli közlése., Blazovich 1984. 277-318., Blazovich 1985. 98102., Bodnár 1983. Passim., Borovszky II. 215-241., FNESz. I. 599., Galántha-Vályi 1984. 267-276., Hajdú 1974., Imre 1984. 577-594., Kovács 1984. 319-345., Maksay 1990. I. 291., Szeremlei II. 3-266. 271-273. 350-362. 448-473., Szigeti 1970., TF. I. 858-859., Vass 1980. 5-59. (B-H-V) Homokegyház Békés m. (1525: Homokeghaz) Orosházától északra feküdt, területe ma Orosházához tartozik. Az egykori helyének azonosítását az Orosháza melletti téglagyár területével csak feltételesen fogadhatjuk el. Az azonban bizonyos, hogy 1890ben az Orosháza páskumi határrészén lévő Kristó-féle téglagyár területéről több alkalommal kerültek Árpád-kori sírokból előkerült leletek a Nemzeti Múzeumba, sőt ásatásra is sor került: Majláth Béla 1890. júniusában 12 sírt tárt fel. 1953-ban Olasz Ernő ugyanitt további 9 sírt bontott ki. A lelőhelyről származó leletanyagban bronz S-végű haj karikák, bronzgyűrűk, üveggyöngyök fordultak elő, valamint egy Szent László és egy II. István kori pénz. Ide köthető nagy valószínűséggel egy bizánci típusú ereklyetartó mellkereszt hátoldala is. Az orosházi téglagyárban tehát egy olyan temető, illetve annak egy része semmisült meg, amely a kora Árpád-korra keltezhető. Nehéz azonban meghatározni a temető jellegét, így a megmaradt adatok alapján nem tudjuk, hogy köznépi vagy templom körüli temető volt-e. A leletek összessége és XI—XII. századi keltezése talán inkább templom körüli temetőre mutat. A temető bizonyos jellegzetességei (pl. téglakeretes sírok) alapján már Méri István is erre a következtetésre jutott, sőt az ereklyetartó kereszt említésekor Kovalovszki Júlia is templom körüli temetőre gondolt. Karácsonyi János egyes megjegyzései ugyancsak arra utalnak, hogy a téglagyári lelőhelyet templommal rendelkező faluval, talán az oklevelekben emlegetett, még az Árpád-korban elpusztult ~-val lehetne leginkább azonosítani. Sajnos, a lelőhelyen egyértelműen templom nyomaira utaló adatok nem maradtak fenn, így a téglagyári lelőhellyel kapcsolatban felvetődő kérdéseknél és az esetleges összefüggések lehetőségénél ma már többre nem juthatunk. Újabb adatokat csak ismételt ásatásoktól remélhetünk. A település eredeti neve a kezdeti időben valószínűleg csak Homok lehetett. A név arra utal, hogy a környék talaja nagyrészt homok és nem feketeföld volt. Az -egyház utótagot a birtok a tatárjáráskori falupusztulás után kaphatta, midőn csak a temploma vagy a templom romja maradt meg. Az 1080—1130 között használt temető talán e falu lakosságának a temetkező helye volt. Neve 1525-ben abban az oklevélben maradt fenn, amelyben II. Lajos király megengedte Orosházi Komlósi Ferencnek, hogy ha fiúgyer-