Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Gyulavarsánd rálytól, 1496-ban pedig Corvin János szabad mezővárossá emelte ~-t. Ezzel a város elérkezett jogi státusában fejlődése csúcsára. Élén főbíró állott, akit 12 esküdt segített munkájában. A mindenkori várnagynak azonban beleszólása volt az ügyek intézésébe. A ~-i polgároknak, bár jogilag jobbágyok maradtak, számos kiváltságuk nagyfokú szabadságot biztosított. A ~-i kereskedők az Alföldet és Erdély egy részét is bejárták kereskedő útjaik során. 1527-ben 2700-3000 között mozgott - lakosságának száma. 1541—42-től 1566-ig a ~-i vár katonáira hárult a Tiszántúl déli részének védelme. A vár fontos védelmi központ lett, 1561-től az alsó részek főkapitányának a székhelye is, a ~-i polgárok vagyoni gyarapodásának azonban vége szakadt. Az 1566-os ostrom idején a lakosság egy része idejében elmenekült, a várban maradottak a kivonuláskor elvesztek. Az ostrom idején a város bekerített, Zaránd megyei része teljesen elpusztult. - a török uralom idején szandzsák és náhije központ lett. Az 1567-es és 1579-es defter adatai szerint --na korábbihoz viszonyítva igen megcsappant számú magyar lakosság mellett jelentős mennyiségű török és kevés számú délszláv élt. írod.: Cs. I. 647., Bácskai 1965., Bácskai 1991., BO. I. 20., BO. II. 43., FNESz. 551., Implom 1961. 9—76., Jankovich 1982. 415-426., Káldy-Nagy 1982. 14. 26. 28. 34—57., Karácsonyi II. 138—152., Maksay 1990. I. 164. II. 1018., MRT. IV/4. 1. sz. 2. sz. 3. sz. 572-574. sz. lh., Oláh 1938. 28., Oláh 1985. 67., Parádi 1966. 135-165., Rég. Füz. 41. (1988) 84., Scherer 1938. I. 26-60., Szatmári 1987/b. Gyulavarsánd Zaránd m. (1332—37: Vosyan, Vosian; 1341: Wossyan; 1369: Peteuossyan; 1429: Kezepwassan; 1479: Gywlawarsan; 1495: Varsán; 1561: Gywla warssan) A mai Gyulavarsánd (Vár§and) középkori elődje. Rá vonatkozó régészeti adatok nem ismeretesek. XIV. század előtti említései nem vonatkoztathatók rá egyértelműen. A települést bizonyára a Varsány törzshöz tartozó alán néptöredék tagjai alapították. Az alánok annak idején mint katonai segédnépek csatlakoztak a honfoglaló magyarokhoz. Ezen helynevek az országban több ponton előfordulnak. Megjegyzendő, hogy a magyar Varsány településnevek egyike-másika szláv eredetű is lehet. A Gyula -előtag a közeli Gyula várával, városával van kapcsolatban. 1214-ben villa Wossian-t említették. A Váradi Regestrum bejegyzései szerint Simon faluja volt. 1217-ben 6 lakosát lopással vádolták. 1232-ben is előfordul neve. A király szekerészei és favágói lakták. 1269-ben Achilles itteni részét Ompudnak és Fábiánnak adta el. Az Aba nemzetség is birtokolt (1280, 1294) ~-on. 1311-ben Sándor és Péter fiai osztályt tettek, amelyen - is osztályra került. 1338-ban Mathyas Wassana-ként említették. A XIV. században a Varsányi család, Varsányi Márk, a Been és Bencs család is birtokosai voltak. A Been és Bencs család kihalásával Berendi Márton békési főispán kapta a királytól. A ~-on álló curia-ban 1341. május 12-én Károly Róbert is megszállt. Bizonyos része 1230 és 1560 között az aradi káptalané volt. Plébániája is ismeretes a XIV. századból. 1403-tól Maróthi János is birtokos a faluban,