Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

tással történő hitelesítésére nem volt mód, mert időközben helyét teljesen elfoglalta egy tanya. Ennek kerítésén kívül 1986-ban szondázó ásatás során 16 sír került elő késő középkori leletekkel. A település a Gyula 6. sz. régészeti lelőhellyel azonosítható. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Mint személynévnek 1263ban Gyürke, 1312-ben Gurke alakjai ismertek. 1403-ban egy része a gyulai uradalomhoz tartozott, a többi az Erdőhegyi és az Erdőhegyi Siket családé volt. A XV. század folyamán a település részei fokozatosan a gyulai uradalom birtokába kerültek. 1510-ben az egész - már a gyulai uradalomhoz tartozott. 151 l-es feljegyzések szerint lakosainak a gyulai plébánia malmának árkait és gátjait kellett karbantartaniuk. A XVI. század közepe táján lassú sorvadásnak indult, 1556-ban lakói elhagyták, és nem települtek vissza. 1558-ban a király a faluhelyet Gyula városának adományozta. Az 1567-es és az 1579-es defterben is Gyulához tartozó pusztaként szerepelt. írod.: FNESz. I. 549., GyO. 6. 10., Haan 1870/a. 181. 204., Horváth—Szatmári 1989. 382-386., Káldy-Nagy 1982. 54., Karácsonyi II. 136-137., MRT. IV/4. Gyula 6. sz. lh., Pesty 1983. 55., Rég. Füz. 40. (1987) 98—99., Szatmári 1987/a. 88—96., ZsO. III. 2619. sz. (B-H-Sz) Gyula Békés, Zaránd m. (1313: Julamonostora; 1319: Julamonastra, Julamonustura; 1337: villa Gúla; 1406, 1419: Gyula; 1438, 1561: Gywla) A Fehér-Körös mellett Békés és Zaránd megye, valamint a váradi és az egri püspökség határán keletkezett. Egy bizonyos, közelebbről ismeretlen - bencés monostort alapított itt, amelyről a települést Gyulamonostorának nevezték. A monostor és a falu a Váradról Temesvárra vezető út átkelője mellett állt. A később kialakult mezőváros és a vár a mocsaras vidék kiemelkedő hátságain, szigetein épült fel. A plébániatemplom helye bizonyítja, hogy a mezőváros távolabb épült a vártól. A monostor megszűnt, de a település 1313 előtt uradalom központja lett. A település régészeti múltja igen jelentős. Ma is áll az Alföld egyik megmaradt középkori építményének mondható belső vára, melynek falai téglából készültek. Az 1950-es évektől 1961-ig intenzív régészeti kutatások is folytak területén, de teljes feltárásról még ma sem beszélhetünk. A kutatás jelenlegi álláspontja szerint a várat a XV. század elején kezdték építeni, majd többször átalakították, bővítették. Legnagyobb kiterjedését a végvárrá válása, majd török ostroma idején érte el. Az 1313. évi oklevelekben említett Gyulamonostora pontos helye, régészeti lelőhellyel való azonosítása tisztázatlan. A Gyula törökzugi részében 1971-ben előkerült, majd 1978—1979-ben feltárt hatalmas méretű, összesen öt építési periódusú templom szerepének megállapítása sem egyértelmű. Leginkább valószínű, hogy ez az épület a település plébániatemploma volt. A templom belsejében és azon kívül 395 sírt tártak fel. Egyértelműen kora Árpád-kori leletek az ásatáson nem kerültek elő, igen sok viszont a XIV. századi és az annál későbbi sírlelet. Gyulán feltárták az igen bőséges okleveles adattal rendelkező, s a XV.