Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Gerendás alkalmas, trágyázott föld; szállás, tele­pülés; elnéptelenedett, puszta település; elpusztult faluhely'. Hogy itt melyiket érthetjük alatta, nem tudható. L. még a Gellértkuta szócikket. írod.: Karácsonyi II. 121., Szeremlei II. 344— 345. (B-H-Sz) Gelvács Zaránd m. (1418: Gylvach; 1438: Gywluacz; 1485: Gylwach; 1561: Gelwach) Gyu­lavári és Gyulavarsánd (Vár§and) kö­zött állt. A nevét a mai napig megőrző határrész környékén feltérképezett ré­gészeti lelőhelyek egyikével sem történt meg egyelőre az azonosítása. Lehetsé­ges az is, hogy a mai országhatár túlol­dalára esik. Ottani régészeti kutatásra vonatkozó adataink nincsenek. Elneve­zésének alapján talán a gilva 'golyva' köznév képezheti. 1418-ban egyik ne­mese Gál Mihály. 1438-ban a Maróthi­ak, az Ispán, Gál (Gaál), Nagy, Kakas, Bothos, Király és Pethő család birtoko­sok ~-on. 1485-ben újabb birtokosok (Horváth, Vizesi, Dóczi) bukkantak fel. 1517 és 1520 között mint Finta és Gaál birtok ismeretes. 1561-ben Mé­regh Ferenc birtoka volt 1 portával és 13 egyébbel. 1567-ben 15, 1579-ben 10 adózója volt a defterek szerint. Ma­gyar lakosai mindkét esetben 3677 ak­cse adót fizettek. Írod.: BO. 45—48., Cs. I. 732., GyO. 10., Káldy-Nagy 1982. 288., Kovách, Kézirat 66., Maksay 1990. II. 1018., Márki I. 230., TESz. I. 1061. Gerendás Békés m. (1418, 1458: Gerendaseghaz; 1508, 1561: Gerendás) A Gerendás és Telek­gerendás közötti községhatár két olda­lán, egy ÉK-DNy irányú széles és mély folyóvölgy déli partján van a középkori falu helye. A templom helye is megta­lálható az említett folyóvölgy déli szé­lén. 1932-ben Banner Benedek kisebb ásatást is végzett itt, de más alkalom­mal is kerültek leletek a békéscsabai múzeumba. Ezek alapján az Árpád-kor­tól kezdve folyamatosan lakott telepü­lésről van szó. A - név egyes vélemé­nyek szerint arra utal, hogy egykori temploma gerendákból épült. Első em­lítése 1418-ból való, amikor Maróthi János birtoka. Ekkor Zaránd megyéhez sorolják, és az ajtósi nemesekkel tá­madt vele kapcsolatosan vitája a domí­nium urának. 1458-ban viszont Békés megyéhez számítják, és Gerlai Ábra­hámfi Tamás úgy nyer rá királyi ado­mányt, hogy az oklevél szerint - pos­sessio-nak régtől fogva birtokában van. 1508-ban ~-nak nevezik az itteni Ábra­hámfi-birtokot. 1525-ben Csaba határ­járásában említik a Kerekegyházáról -­ra vezető utat. Az 1560 és 1579 közötti időben is az Ábrahámfi család birtoká­ban találjuk a falut, és 35-105 adózó portája volt, közülük közel 20 család neve folyamatosan szerepel az összeírá­sokban. Nemcsak egyik legnépesebb te­lepülése volt a tájéknak, hanem gazda­sági ereje is számottevő: a búzatermelé­sen kívül a szarvasmarha- és a juhállo­mány is jelentős. 1561-ben az Ábra­hámfi család és nemesek 13 adófizető és több szegény portát bírtak ~-on. 1567-ben 101 magyar család 20 180 akcse, 1579-ben 86 család 36 001 akcse

Next

/
Thumbnails
Contents