Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Földeák ~. 1557—1558-ban birtokosai: Gazdag Bálint, Gercse Mihály, Györéni Máté, Iván György, Kun András, Lajtos Ambrus és Sánta Antal voltak, tehát kisnemesek is lakták. 1561-ben 9 portája fizetett adót Makó László birtokaként. A török a vásárhelyi náhijébe osztotta, 1567-ben 23 adózójának nevét jegyezték fel a defterekben, akik 6526 akcsét fizettek. 1579-ben 27 adózó 9529 akcse adót fizetett. Lakói magyarok voltak. 1596-ban a tatárok pusztították el. írod.: Bálint 1937. 185. 193., Borovszky II. 181-183., Dudás 1988. 35-36. 46., FNESz. I. 469., Kálmán 1973. 45., Maksay 1990. I. 284., Széli 1940. 172., Szeremlei II. 337-338., TESz. I. 891., Vass 1980. 31. 45., VR. 212. § 264. (B-H-V) Fok Arad m. (1202—3: Fuk) Helye pontosan nem határozható meg. Kovách Géza Arad mellett, a Maros partján lokalizálta. helynevünk az ősi örökségű, ugor kori fok 'nagyobb vizekből kifolyó ér, csatorna; nagyobb vízzel közlekedő vízér' főnévből keletkezett. Az aradi egyház birtoka, neve azon oklevélben maradt fenn, amelyben 1202—3-ban Imre király Richárd aradi prépost kérésére megerősíti az egyházat birtokaiban, és felsorolja azokat a határaikkal és szolgáló népeikkel. Neve 1405-ben is előkerült. írod.: FNESz. I. 475., Reg. Arp. 202. sz., Temes I. 355., TESz. I. 941., ZsO. II/1. 4015. sz. (K-H) Földeák Csanád m. (1332: Fyldyak; 1406: Fyldeak; 1415: Feldeak; 1427: Fildeak; 1561: Fevldeyak) A mai Óföldeák helyén feküdt. Ma is álló temploma a középkori falu templomának felhasználásával, annak átalakításával épült. A sokszögzáródású szentélyű, külső támpilléres templom északi oldalán barokk kori, az újkorban többször átépített sekrestye áll, a hajó és a szentély alatt 1759-ben készült el a mára már földdel feltöltött kripta. 1860-ban Oltványi Pál, 1923-ban Návay László, 1960-ban Jámbor Zoltán és Hamvas István, 1965-ben Bálint Alajos kutatta a templomot. A műemléki felújításhoz kapcsolódó régészeti feltárást 1990 és 1995 között Béres Mária vezette. A templomdombról II. István király pénzével keltezett temetkezések mellett XI—XIII. századi kemencék, valamint egy késő Árpád-kori kisvár maradványai kerültek elő. A gótikus téglatemplom 1429-ben már állt, a hajója északi oldala mellé emelt, támpillérekkel megerősített, tégla harangtoronnyal együtt. Ez utóbbit a XVI. század első harmadában átépítették, és bekapcsolták a templomot övező 24x38 m nagyságú, trapéz alaprajzú, téglából és fából készült erőd rendszerébe. A kb. 4 m-es védőfalak északi oldalán a 14-15 m magas gótikus harangtorony lett az erőd egyik őrtornya, vele szemben a déli oldalon bástya, mellette kocsikapu volt. Gyalogosan a lépcsősen kialakított nyugati kaputornyon át jutottak be az erődbe. Az épületegyüttest kívülről 4,5-7 m széles, 2,5-3 m mély sáncárok övezte. Az erőd keleti felében húzódó temető feltárt sírjaiból a kisnemesi viselet jellegzetes darabjai (főként leánypárták) kerültek