Engel Pál: A temesvári és moldovai szandzsák törökkori települései 1554-1579 - Dél-Alföldi évszázadok 8. (Szeged, 1996)
BEVEZETŐ
ről, amelyet a kormányzó, Florimond Mercy tábornagy nevéről Mercy-féle térképnek szokás emlegetni. Felbecsülhetetlen értékűvé nemcsak az teszi, hogy leolvasható róla a hajdani vízrajz és a települések pontos fekvése, hanem az is, hogy a lakott falvakon kívül igen sok pusztát is feltüntet, amelyek a felszabadító háborúk előtt nyilván szintén falvak voltak. Egy-két név ugyan véletlenül lemaradt a térképről, de ezeket többnyire megtaláljuk a Bánság egy későbbi, 1761-ből származó javított térképén, amely az 1723. évinek a felhasználásával készült. 19 Ez utóbbin még jól felismerhető a Béga, a Temes és a Berzava eredeti folyása, amely a vízszabályozások során alaposan megváltozott, és az ezeket szegélyező hatalmas lápvidékek, amelyek azóta szintén eltűntek. Az eredeti vízrajz azért különösen fontos, mert tapasztalható, hogy a török közigazgatási határok, akárcsak a középkori megye- és esperességi határok, számos esetben a folyókat követték. A Mercy-térkép önmagában is gazdag helynévanyagát valamelyest más források is kiegészítik. Temesvár esetében ilyen ama két egykorú, egymástól független jegyzék, amely a császáriak bevonulása idején készült a lakottnak talált falvakról. Az értékesebbiket — akárcsak a 18. századi térképeket — a Bánát hajdani jeles kutatója, Szentkiáray Jenő tette közzé a bécsi levéltárból. 20 Ez közvetlenül Temesvár eleste után, 1717-ben kelt, egy-két feltűnő hiánytól (mint Temesvár vagy Csákóvá) eltekintve teljesnek mondható, és településenként megadja a lakott házak számát is. Egyetlen, de nem korrigáihatatlan hibája, hogy a neveket gyakran eltorzítva, néha alig felismerhető alakban közli. A másik jegyzék datálatlan és a neves olasz hadmérnök, Marsigli hagyatékában maradt fenn. Magyar kiadója 21 1690—1700 közé keltezte, de alighanem valamivel később, talán az 1700-as évek elején keletkezett, amikor Marsigli egy darabig a Bánát területén tevékenykedett. Ez puszta névsor csupán, az előbbinél jóval kevesebb nevet tartalmaz, s ezeket is többnyire magyar helyesírás szerint, ami azt a gyanút kelti, hogy a szöveg kiadója nem törekedett szöveghűségre. E jegyzékeket egymással és a térképekkel egybevetve kitűnik, hogy a névanyaguk nagyon hasonló ugyan, de nem azonos. A legtöbb lakott helység mindegyik forrásban megtalálható ugyan, de mindkét jegyzékben akad néhány olyan falunév, amelyet hiába keresünk bármelyik régi térképen. Az egybevetés során az is kitűnik, hogy a falvakat mindegyik jegyzék egy adott útvonalat követve, tehát földrajzi rendben tartalmazza. Ez igen fontos körülmény, mert így — a szomszédos nevek alapján — egyfelől néhány kivétellel azonosítani lehet a hibásan lejegyzett faluneveket, másfelől — legalább nagyjából — meghatározható azon települések helye, amelyek nincsenek feltüntetve a térképen. Van egy további, igen becses szerb feljegyzés is az 1660-as évekből, amely a peci patriarchátusnak a Bánság nyugati felében tett két adóztató körútjáról készült. 22 Közli az útvonalak állomásait, valamint ama közeli helységek nevét, ahonnan adózók jelentek meg egy-egy állomáshelyen. Egészben véve mintegy száz olyan helység neve olvasható benne, amely szandzsákunk területére esett. Egy 19 Mindkettőt hasonmásban, könyve mellékleteként kiadta SZENTKLÁRAY JENÓ: Száz év Délmagyarország újabb történetéből. Temesvár, 1879. 20 SZENTKLÁRAY i. m. 21—26. 21 Török-magyarkori állam-okmánytár. Szerk. Szilády Aron és Szilágyi Sándor. VII. köt. Pest, 1872,329-334. 22 POPOVIC, D. J. MATIÍ, S.: O Banatu i stanovniJtvu Bánata u 17 veku. Sremski Karlovci, 1931. (Klny.: Glasnik Istorijskog Drustva u Novom Sadu 4 [19311 194-223. 447—455.)
