Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 4. Településpolitika az új szakasz időszakában
év késéssel, 1961. január l-jén került sor.) Ebbe a sorba illeszthető a városi tanácsok időszerű kérdéseiről 1956 februárjában, Debrecenben megrendezett országos ankét is, amelyen a korábbi évekénél jóval nyíltabb eszmecsere folyt a városgazdálkodás és a városirányítás kérdéseiről. 17 * Többek között ezzel a feszültségcsökkentő szándékkal függött össze az is, hogy Rákosiék újra bedobták az 1953-ban félretett megyereform kérdését, most azonban — legalábbis egy idő után — a nyilvánosság teljes bevonásával. Igaz, kezdetben, 1955 végén még nem így indult a dolog; sokkal inkább az 1953 előtti politikához való általános visszatérési kísérlet egyik próbálkozásának tűnt, hasonlóan például a tsz-szervezéshez, vagy a munkaerő-gazdálkodási politikához. A megyereform 1955-ben újra megkezdett előkészületeit (és ennyiben pontosítanunk kell a vonatkozó szakirodalmi megállapításokat179) politikatörténeti szempontból nem tekinthetjük az 1953 előtti kísérlet egyenes, kitérő nélküli folytatásának. Még akkor sem, ha a pártanyagok szerkesztési és szövegezési szabályainak megfelelően az 1955—1956-ban tevékenykedő különböző munkabizottságok 1953—1954-es határozatokra is hivatkoztak.'80 Az MDP III. kongresszusán például a tanácsok és általában az igazgatás kérdéseiről részletesen referáló Nagy Imre meg sem említette a területi igazgatási reform kérdését, isi Mégpedig azért nem, mert az új szakasz politikája idején a rajonírozási és természetátalakító kezdeményezésekhez hasonlóan a megyebeosztás megváltoztatása is lekerült az aktuális teendők napirendjéről, hogy olyan sürgetőbb feladatoknak adja át a helyét, mint a tanácsok önállóságának növelése, vagy a város- és községgazdálkodási munka színvonalának megjavítása. A területi igazgatási beosztás átszervezési kísérleteinek eme újabb fejezete tehát az 1953 előtti politika egyfajta felelevenítési kísérlete volt, s kezdetben még abban is hasonlított arra, hogy előkészületeit, például az 1955 végén létrehozott, e tevékenység irányításával megbízott Területszervezési Kormánybizottság munkáját nagy titokban folytatták. A közvélemény manipulálásának említett politikai szándékával függött össze, hogy 1956 májusában Rákosi meglepetésszerűen az ország nyilvánossága elé tárta a megyék, a járások és a fővárosi kerületek átszervezésének tervét. 182 Igazat kell adnunk Bibó Istvánnak, hogy az ország sorsa iránti felelősségtudat hiányára vall az, ha egy ilyen, sok évtizedre szóló, nagy fontosságú reformot pillanatnyi taktikai megfontolásoknak vetnek alá. 183 A közvélemény figyelmének a valódi problémákról (az ország vezetése súlyos válságáról) történő elterelése mellett a megyék számának tervezett csökkentését Rákosi ugyanis arra is 178 Ismerteti: BERÉNYI 1956. 179 HAJDÚ 1989. 43—61. o. Hajdú szerint az 1956-os reformterv „szervesen kapcsolódott az 1953-as ... reformkoncepcióhoz", valamint annak 1949—1950-es előzményeihez, tehát nem egy „meggondolatlan politikai döntés eredménye." (43. o.) Ez a vélemény csak a terv szakmai-tudományos vonatkozásában állja meg a helyét; mint alább kimutatjuk, politikailag nem vezetett egyenes út „1949—1950"-tői „1953"-on (mint láttuk, helyesen ez 1952-1953 lenne) át „1955"-ig. 180 HAJDÚ 1989. 46. o. 181 MDP III. kongresszus 165-226. o. 182 HENCZ 1973. 558. o. 183 HUSZÁR (Bibó I.) 1989. 128. o.
