Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 4. Településpolitika az új szakasz időszakában
nisztertanácsnak, az Országos Tervhivatalnak és és egyéb szakigazgatási szerveknek túlzottan nagy szerepet" biztosítottak. Az egyes területi igazgatási egységek tervező munkája a központi előírások lebontásában merült ki és így „a helyi tanácsok önálló gazdálkodásra való törekvése leküzdhetetlen akadályokba ütközött..." A központosított gazdaságirányítás e kritikája a demokratizmus és az önkormányzatiság megerősítésének igényének hangoztatásával párosult, amikor rámutatott: egy település lakosságának szükségleteiről és a helyi igényekről maga az ott élő lakosság a leghivatottabb dönteni, nem pedig a „felsőbb szervek". 172 1956 nyarától az addig inkább elméleti síkon mozgó kritika az alsóbb szintű tanácsi, illetve MDP-vezetés által megfogalmazott, gyakorlatiasabb bírálatokkal egészült ki. Azok a kisebb intézkedések, amelyekkel 1954—1955-ben növelni próbálták a helyi tanácsok gazdasági önállóságát,'73 ugyanis nem hozták meg a kívánt változásokat a tanácsok munkájában. 1956 őszén Bács-Kiskun megye tanácsi vezetése például még mindig azt vetette — joggal — a minisztériumok szemére, hogy „diktált feladatokat" róttak a helyi tanácsokra.'74 Más alföldi megyék a gazdaságpolitika által előidézett, illetve tovább fokozott regionális gazdasági aránytalanságokat kifogásolták,»75 olyan kemény hangon, amilyen 4-6 évvel korábban még megyei vezetők részéről teljesen elképzelhetetlen lett volna, s amit az 1956. tavaszi-nyári általános belpolitikai helyzet magyaráz. Egyébként a diktatórikus hatalommal szembeni elégedetlenség felszínre hozásában szerepet játszó Petőfi kör 1956 májusában megtartott két közgazdasági vitáján is felvetődtek az irányítás túlközpontosítottságával kapcsolatos kérdések, másokkal együtt éppen Markos György részéről is,'76 bár a jogi-igazgatási szakemberekhez és a megyei tanácsi vezetőkhöz képest óvatosabban bírálták a centralizáció káros következményeit. Ebben a politikai helyzetben, amikor számos más kérdéssel együtt a területi gazdasági tervezés és a területi igazgatás kérdései (is) közvetlen aktuálpolitikai jelentőséget nyertek, az MDP vezetése bizonyos feszültséglevezető megoldásokkal próbálkozott. Ilyen volt például, hogy az addig szokásos teljes titkolózással szemben most a második ötéves terv tervezetét ún. „társadalmi vitára" bocsájtották. Ennek során a még mindég csak a tervezés stádiumában levő tervet megvitathatták és véleményezhették az MDP alsóbb szintű vezetői, sőt számos alapszervezete is.'77 (A második ötéves tervet az eredeti elképzelések szerint már 1955. január l-jén meg kellett volna kezdeni; az ország belpolitikai instabilitása, majd viharos forradalmi eseményei, s az azok által teremtett új helyzet következtében erre csak hat 172 SZENTPÉTERI 1956. 539. 0. 173 Ilyennek tekinthető például az 1010/1955. (január 20.) M.T. sz. határozat, amely elrendelte egyes kisebb jövedelmi források átengedését a központi szervektől a tanácsokhoz. 174 OT. Tük. 1316. d. (új) Bács-Kiskun megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 1957. évi tervjav asjata, 1956. október 13. 175 Pl A 276. f. 61/777. Tájékoztató a második ötéves terv irányelv-tervezetének vitájáról. (MDP KV Agit. Prop. Oszt.) 1956. május 31. L7S ^ HEGEDŰS B.-RAINER M. (szerk.) 1989. 104-111. és 191. o. 177 A vitaanyag több változatban készült egy MDP központi vezetőségi határozat nyomán: Irányelv tervezet a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez 1956. Őrzési helye: Pl A 276. f. 60/642. ö. e.. illetve: Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez 1956. július 10. Őrzési helye: ÓT. Tük. 1306. d.
