Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 4. Településpolitika az új szakasz időszakában
helyzet alakult ki, amelyet jól szemléltet a város- és községrendezésről szóló új törvényerejű rendelet (1955. évi 36. sz. tvr.) sorsa. Ez a város és községrendezés számára is valamelyest nagyobb szabadságot biztosító és a helyi tanácsok beleszólását is némiképp növelő új rendelet csak 1955 végén (december 30-án) jelent meg, mégis amiben eltért a négy évvel korábbi rendelettől 1*3 (1951. évi I. sz. tvr.), az inkább az új szakasz politikájának, semmint az 1955-ös visszarendeződés szellemének felel meg. Ugyanakkor 1955 nyarán, a törvényelőkészítés során, elsősorban Trautmann Rezső, az Országos Építésügyi Hivatal elnöke részéről már olyan támadás érte a rendelet tervezetét, amely éppen a tanácsok önálló tervezési lehetőségeinek megnyirbálását célozta, mondván: „Nem tartom helyesnek, hogy bármely város vagy község önként megrendelheti (város-, illetve községfejlesztési — B. Gy.) tervét. "164 Némiképp eltérően alakult annak az 1954-től kibontakozó kritikai folyamatnak a sorsa, amellyel a központi és a helyi hatalom teljesen egyoldalú, egyenlőtlen viszonyát illették előbb csak igazgatási szakemberek, majd 1956 nyarától egyre inkább a helyi politika gyakorlati irányítói is. Ez az ország egyes településeinek helyzete szempontjából oly fontos kapcsolat a tanácsrendszer bevezetését követően hangoztatott elvektől teljesen eltérően alakult. Semmi sem teljesült azokból az elképzelésekből, hogy a tanácsok „önálló tervgazdasági egységekké" fognak majd fejlődni, 165 s hozzásegíthetnek a helyi gazdasági lehetőségek hatékony kiaknázásához. 166 Megjegyezzük, már a kezdet kezdetén bebizonyosodott, hogy helyi igazgatás cselekvési szabadságát olyan mértékben szűkítették, amilyen mértékben az újkori történelmünk során még sohasem. 1953-ban a helyi tanácsok az ország költségvetésének mindössze 9 %-ával rendelkeztek;'67 250 ezer forintnál nagyobb értékű beruházást csak minisztériumi engedéllyel vehettek tervbe, >68 sőt tűnjék bármilyen hihetetlennek, egy egyszerű szekérfuvarozási engedélyt sem adhattak ki önállóan, csak a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium előzetes hozzájárulásával 1169 A helyi tanácsok önállótlanságának, függő helyzetének tarthatatlanságára először 1954-ben Nagy Imréhez közel álló igazgatási szakemberek mutattak rá.' 7 o Ha óvatosabb hangnemben is, de e kritika 1955 márciusa után is folytatódott, még a központi pártfolyóirat hasábjain is,i7i majd 1956 derekán újra felerősödött és mélyebb összefüggések kimondásáig jutott el. Rámutatván például arra, hogy a gazdasági folyamatok irányításában az „államigazgatás központi szerveinek, a Mi163 Ld. az előző alfejezetet. 164 0T T(ik xiX-A-16-b. 1046. d. (új) Trautmann Rezső levele Szíjártó Lajos építésügyi miniszterhez, 1955. június 17. (Másolat.) BEÉR 1950 545. o. 166 BM. ir. XIX-B-í-m. A helyi tanácsok főosztálya ir. 9. d. Az OT átirata, 1950. szeptember 22. (Feljegyzés.) Tor BÁCSKAI T GERÓ T 1953 153 o 168 BM ir. XIX-B-l-m. Helyi Tanácsok Főosztály ir. 9. d. Feljegyzés az OT-ban 1950. március 29-én tartott értekezletről. 169 BERÉNYI 1956. 170 HALÁSZ 1954. 171 NAGYE. 1955.
