Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 1. Terület- és településfejlesztési politika 1949—1953

formálhatják a „jövő társadalmát".13 A nagyigényű (például az egész ország településhálózatát egységesen szabályozni óhajtó) tervek valóra váltásához pedig csak egy erős és nagy cselekvési szabadsággal rendelkező központi hatalomtól remélhettek kellő támogatást. A településpolitika, mint a központi hatalom egyik részpolitikája kialakításában két — bár nem egyenlő fontosságú — feltétel találkozott tehát. S ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy az ÉKM említett szakmai műhelyének egyik létrehozóját és spiritus rectorát, Perczel Károlyt időközben (a Rajk-per kapcsán) az ÁVH letartóztatta. 14 A terület- és településfejlesztési politika fő feladatát a döntéshozók (formálisan a Népgazdasági Tanács) abban jelölték meg, hogy készítse el az ország egész területére és külön az egyes nagyobb régiókra vonatkozó urbanisztikai rendezési terveket, valamint hogy dolgozza ki a beruházások területi elhelyezésének (korabeli katonás kifejezéssel: diszlokációjának) a terveit.is A településpolitika új intézményrendszerének kialakítása időben egybeesett az első ötéves terv kidolgozásával és 1949. decemberi törvényerőre emelésével. A döntően ágazati szemléletű tervben azonban alig vettek figyelembe terület- és településfejlesztési szempontokat. Az első ötéves tervről szóló 1949. évi XXV. törvény csupán egy odavetett és az ágazati fejlesztési elképzelésekkel nem egyeztetett megjegyzés erejéig utal a terület- és településfejlesztésre, mondván: az első ötéves terv idején „ipart, gyárakat, üzemeket kapnak az elmaradott mezőgazdasági jellegű vidékek". Az azonban fel sem merült, hogy az iparosítási terveket a mezőgazdasági jellegű vidékek, az Alföld és a Dunántúl iparban szegény megyéi adottságaihoz és igényeihez (is) igazítsák. (Nem sok jót ígért, hogy egyes nehézipari tárcák vezetői már 1949 elején leszögezték: a nehézipari beruházások — s a településfejlesztés elsősorban éppen ezek elhelyezésén múlott — a fő szállítási útvonalak mellé telepítendők, Budapest és Miskolc térségébe, s nem az Alföldre.)'6 A tervben megemlítették még, hogy mintegy 250 új tanyaközpont (új község) felépítését tartják kívánatosnak. A terület- és településfejlesztéssel kapcsolatos elvek, lényegében egy központi településfejlesztési koncepció kidolgozására csak a TERINT-nek a Tervhivatal által történt bekebelezése után közel egy esztendővel, 1950 őszén került sor. Az anyag elkészítésével külső szakembereket, a Budapesti Műszaki Egyetem Városépítési Tanszéke Területrendezési Tudományos Munkacsoportját bízták meg. Ez a Jankovich István vezette csoport (amelynek munkáját a kor rossz szokása szerint szigorúan titkosítottak, s ezért tervezetük az 1980-as évek első feléig lényegében ismeretlen maradt)'7 1950 októberére készítette el és küldte meg Telegdi Sándornak, a 13 Lásd: ENYEDI 1989/a. 62. o.; ENYEDI 1989/b. 98—100. és FRENCH AND HAMILTON (szerk.) 1979. 14 PERCZEL 1989. 85. o. 15 366/19/1949. N.T. sz. határozat. 16 Pl A 276. f. 94/126. ö. e. „Az iparügyi minisztérium (sic!) megjegyzései az ötéves tervvel kapcsolatban". 1949. január 17. 17 Első említését ld.: BELÉNYI 1984/b.