Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
II. A MEGÚJULÁS ESÉLYEI ÉS KORLÁTAI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - 3. Modernizációs elgondolások a hároméves terv előtt és alatt
emiatt az 1947. júniusi pártközi értekezleten Rácz Jenő kisgazdapárti államtitkár élesen ki is fakadt, mondván: a falusi lakásépítési terv csak egyharmadát tervezi „a legsötétebb válság évek falusi házépítéseinek".'37 Az alföldi városok modernizációs elképzeléseinek realitását legjobban a központi iparfejlesztési törekvések tükrében ítélhetjük meg. Az országos (központi) hároméves tervjavaslat a magyar gazdaság fejlesztését ugyanis a nehéziparra, a vas-, az acél- és a gépgyártásra, valamint a bányászatra kívánta alapozni'38 olyan iparágakra, amelyek telepítésére az Alföld nem kínált kedvező feltételeket. Ugyanakkor az új gazdaságpolitikai szándékok következtében az élelmiszer- és a könnyűipar növekedésének kilátásai a nehéziparhoz képest jelentősen romlottak. Sőt, az élelmiszeripar helyzetében újabb, jelentőségében az első világháborút követőhöz hasonlítható fordulat kezdődött, amelynek következtében 1949 végére elvesztette a magyar iparon belüli vezető szerepét; a hároméves terv időszakában részesedése az ipar bruttó termelési értékéből 28,8 %-ról 15,8 %-ra csökkent.'39 Hasonló jellegű változás indult meg a könnyűiparban is, és ennek következtében 1949-ben az ipar termelési értékének több mint fele már a nehéziparból származott. i40 A visszaesés 1949-ben lett igazán súlyos, a terv első évében, 1947 nyara—1948 nyara között még a könnyű- és az élelmiszeriparnak is lehetősége nyílott viszonylag jelentősebb beruházásokra, többek között az alföldi városokban is. Példaként említhetjük a szegedi textilipar bővítését, vagy a közepes városok közül a gyulai húsipar rekonstrukcióját. '41 Ezek és más hasonló beruházások azonban csak kisebb részben tekinthetők a helyi kezdeményezések gyümölcsének. Az iparfejlesztéssel kapcsolatos lényeges döntések ugyanis már a hároméves terv kezdetén kívül kerültek a helyi vezetés illetékességi körén. Noha a tervgazdálkodás bevezetésével a helyi gazdasági élet irányításában nőtt a városok igazgatási apparátusának a szerepe, ez az ipart nem érintette. Miközben ugyanis a városi gazdasági tervek minden korábbinál átfogóbb igénnyel készültek, felölelvén a magánszektor vállalatait és lakásépítését, továbbá a városi egészségügy, az oktatás és a kultúra kérdéseit is, az ipar fejlesztési tervét a városi közüzemek kivételével az ágazati irányítás hatáskörébe utalták. A városok hároméves terveiben az ipari üzemekről még csak említést sem kellett tenni, azok terveit a gyári (vállalati) tervmegbízottak közvetenül az OT-val és az illetékes ágazati minisztériummal kellett egyeztessék.142 Az ágazati irányítás centralizációját ugyanakkor nem ellensúlyozta egy átfogó terület-(regionális) és településfejlesztési koncepció megalkotása, hiszen a hároméves terv ilyen elképzeléseket nem tartalmazott. Ennek híján az ország egyes 137 Pl A 284. f. 10. A 3 éves terv építési, szociális és kulturális célú beruházásai. 1947. június 9-i értekezlet. 138 p ET ö-SzAKÁcs 1985. 129. o. 139 RÁNKI 1963. 314. o. PETŐ SZAKÁCS 1985. 129. o. 141 FEHÉR ISTVÁN 1973. 44—45. o.; SZILÁGYI—KÁPOSZTÁS 1976. 99. o.; DAKA—CSÍPÉS 1987. 318. p. 142 Pl A 274. f. 12. cs. 105. Az MKP és az SzDP együttes értekezlete a 3 éves tervről. 1947. június 14.
