Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között

A tényleges földhasználatot tekintve városaink mezőgazdaságában, illetve agrártársadalmában az 1000 holdon felüli latifundiumoknak még kisebb volt a jelentőségük, mint amire a táblázat adatai következtetni engednek. Elsősorban azért, mert 1935-ben az 1000 kat. hold feletti nagybirtokok területének 59 %-a a városok saját tulajdona volt, tehát a magánkézen lévő nagybirtok aránya még inkább az országos átlag alatt maradt. A jelzett időpontban 26 agrárvárosban volt 100 kat. hold feletti magánbirtok, együttesen 116 ezer kat. hold területtel. Ennek több mint ötöde (25 ezer kat. hold) egyetlen település, Balmazújváros határában terült el.125 (Azaz a balmazújvárosi Semsey birtok nyomasztó gazdasági és társadalmi súlyát, amelyre már az első világháború előtti agrárszociológiai írások is felhívták a figyelmet^, az 1920-as években megvalósított földreform sem csökkentette lényegesen.) A 100-1000 kat. holdas birtokoknak az országosnál szintén alacsonyabb aránya ismét csak az úri birtok viszonylagos gyengeségéből eredeztethető. 127 Ámbár egyidejűleg a kifejezetten alacsony, olykor csupán néhány kat. holdas birtokkategóriákban is, elsősorban a nagyobb városok határában gyarapodott a nem paraszti, hanem főként tisztviselői-értelmiségi kézen lévő szőlő- és gyümölcsterületek, illetve kertek száma is.128 Ez a földszerzési törekvés részint a két világháború közötti időszak konzervatív-agrárius értékrendjéből következett, részint azonban a polgárosodás egyfajta kifejeződése is volt, amennyiben az ott emelt nyaralóépület hétvégi, vagy nyári pihenés célját is szolgálta, miközben magát a földet e célra szerződtetett mezőgazdasági munkásokkal műveltették meg.129 Emellett a 100-1000 holdas birtokok egy része már nem úri, hanem gazdagparaszti birtok volt — ám a két típus statisztikailag nem különíthető el, amit kutatástechnikai nehézségek mellett a valóságos viszonyok bonyolultsága, például az átmeneti típusok számának gyarapodása is megnehezít. A két világháború között ugyanis településeinkben növekedett azoknak a már nem földműves, értelmiségi földtulajdonosoknak a száma, akik paraszti származásúak voltak, s a gazdagparasztság polgárosodásának egyik jeleként váltak intergenerációs mobilitással értelmiségivé, egyúttal megőrizve az örökölt földtulajdont is. Másfelől, éppen, mert e városok társadalmi elitjéhez tartozás és a földtulajdonlás oly szorosan függött össze, 130 a nem paraszti eredetű értelmiségiek, továbbá tőkések egy része is vásárolt földet. Az alföldi agrárvárosokban különösen magas, az országos átlagot meghaladó arányt képviseltek a gazdagparaszti birtokok. Ez természetesen a 100-1000 kat. holdas birtoknagyság-kategória alsóbb deciliseiben, valamint az 50-100, illetve a csak részben gazdagparaszti 20-50 kat. holdas birtokoknak az országos átlagnál jó5 Gazdacímtár 126 FÉNYES 1984. (1911) 180-196. o. 127 Az adatokat a Gazdacímtár alapján számítottam. 128 Ez a folyamat a Duna-Tisza közén már a századfordulón megkezdődött. Vö.: FÜR 1981. 133. o. 129 Egy későbbi korszakban készült, visszatekintő elemzés szerint a Szegedhez tartozó Szatymazon a lakosság 15 %-a nem földműves élethivatású, hanem értelmiségi, kereskedő és hivatalnok. Ok „üdülés céljából vettek kisebb-nagyobb földterületet, amelyen villát építettek" és szőlőt telepítettek. CsML.: Szeged város titkos levéltara 355. sz. A Szeged környéki tanyák új- és legújabbkori történetre ld.: BELÉNYI 1981. és JUHÁSZ 1983. ]W OROSZ 1973/a. 207-208. o. és GYÁNI 1977. 622-640. o.