Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között

1940-es évek elejének politikai légkörében minden bizonnyal voltak olyan nemzetiségi lakosok, akik nem vallották magukat annak, ami identitásuknak ténylegesen megfelelt volna. Mégsem tartjuk járható útnak a nemzetiségi hovatartozásnak a származás, a felmenők különféle — a dolog természetéből következően nagyon vitatható — módszerekkel: a néveredet, a külső etnikai jellemzők és egyes szokások elemzésével történő megállapítását. 104 És ennek alapján megkülönböztetni például magyar anyanyelvű, magát magyarnak valló, szlovákul nem is beszélő szlovák nemzetiséget. 105 E módszerek ugyanis, miközben a lakosság eredetének, vagy etnogenezisének megállapításánál valóban hasznukat vehetni, végső soron örökre adott determinációk, netán akarva-akaratlan etnikai-faji és nemzetiségi szegregációk kiindulópontjává válhatnának). 1941-ben az alföldi agrárvárosok két legnépesebb nemzetiségi csoportját a 34,5 ezres szlovákság és a 14 ezres németség alkotta. Előbbiek közel fele Békéscsabán élt, az Alföld legnagyobb egy településen élő nemzetiségi tömbjét alkotva. Arányuk mégsem itt, hanem Tótkomlóson volt a legmagasabb (75,0 %), amely Bácsalmás mellett a másik olyan település volt, ahol a nem-magyar anyanyelvűek alkották a lakosság abszolút többségét (utóbbiban persze nem a szlovákok, hanem a közel 7 ezres németség). Az említetteken túl még öt településben élt viszonylag nagyobb számban nemzetiségi lakosság, ezek ugyancsak a Körösöktől délre vagy a Bácskában feküdtek. Bennük szintén főként szlovák (Szarvas, Mezőberény) és német (Mezőberény és Baja) nemzetiségűek laktak, kisebb részben pedig délszlávok (Baja, Battonya, Bácsalmás) és románok (Gyula, Battonya).i06 Az alföldi városok 1941. évi vallásfelekezeti megoszlása még őrzött bizonyos történelmi eredetű sajátosságokat, amelyeknek a helyi hagyomány- és szokásrendszer és a kulturális viszonyok, egy-egy város szellemisége szempontjából komoly jelentősége volt. A legsajátosabb vonásnak mindenképpen a református hitfelekezetbe tartozóknak az országosnál jóval nagyobb aránya tekinthető. 2. sz. táblázat Az alföldi agrárvárosok főbb vallásfelekezetei 107 (1941) Az Alföld 10 ezernél Magyarország népesebb települései római katolikus száma 845 938 6119218 % 50,1 65,7 reformárus száma 569 865 1934 853 % 33,8 20,7 Felfogásunk közel áll Dávid Zoltánéhoz. Vö.: DÁVID 1980. 95. o. KUGLER 1987. 315—330. o. Valamennyi nemzetiségi adat forrása: 1941. évi népszámlálás 2. 184—273. o. 1941. évi népszámlálás 2. 184—311. o.