Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása

szorult az olyan jellegű kapcsolat, amelyben a tanya a belterületi ház tartozéka, termelőhelyi kiegészítője csupán. A magyar tanyatörténet mindmáig utolsó, sajnos csupán kéziratos formában fennmaradt tanyafelmérései56 ugyanakkor már 1968-ban rámutatott: az 1960-as évek derekától egy újfajta illetve radikálisan átalakult tanyabelterület kapcsolat kezdett kialakulni. Ennek fő jellegzetessége, hogy a kiindulópont és ezzel a kapcsolat kiépítésének iránya megváltozott, amennyiben a kezdeményezés ekkor már a tanyáról indult el. Az 1960-as évek derekától, a korabeli — egyébként a két világháború közötti időszak kiváló agrárstatisztikusa, Kerék Mihály által irányított — adatfelvétel szerint elsősorban a Tiszántúlon vált jellemző törekvéssé, hogy a csak tanyán élő és gazdálkodó emberek egy része (egyes térségekben közel 10 %-a) a belterületen tehetsége szerint kisebb, vagy nagyobb házat épített.'57 Szeged példáján láthattuk, hogy a külterületi népesség csökkenése és a város területének megkisebbedése milyen szoros összefüggésben álltak egymással. Ám ezt az összefüggést nem szabad mechanikusan elképzelnünk, mert összességében a 10 ezernél népesebb alföldi települések területe jóval kisebb arányban csökkent, mint a külterületi lakosság: az 1935. évi 2,71 millió kat. holdról 1962-re 1,98 millió kat. holdra, tehát 27 %-kal kisebbedett meg 64 legnépesebb alföldi település összesített területe. Alig több mint negyedére csappant a hatalmas kecskeméti, s kevesebb mint felére a roppant nagy debreceni határ, ám így is mindkettő igen nagy kiterjedésű maradt. (Megjegyzésre érdemes azonban, hogy az Alföld legnépesebb városa 1962-ben a maga 77,5 ezer kat. holdjával már nem tudott egyben a legnagyobb területű maradni, Hódmezővásárhely a 82 ezer kat. holdjával megelőzte.) Ugyanakkor számos város területe alig csökkent (Baja, Kiskőrös, Mezőberény), több, főleg Szolnok megyei városé teljesen változatlan maradt (Kisújszállás, Karcag, Kunhegyes, Tiszafüred), néhány település területe pedig jelentősen növekedett (Tótkomlósé és főleg Balmazújvárosé; utóbbié 45 ezer kat. holdról 85 ezerre). '58 Több ízben is jeleztük, hogy az 1940-es évek vége és az 1960-as évek első fele között az alföldi régió tízezernél népesebb települései körében egy erőteljes differenciálódási folyamat bontakozott ki. Funkcionális sokoldalúságuk következtében a legfejlettebbek nem csak eredeti agrárjellegüktől távolodtak el tehát, hanem a tőlük fejlettségben egyre inkább lemaradó, új funkciókat e korszakban sem találó, ezért általában csökkenő népességű 30-40 kisebb (leggyakrabban 10-15 ezres) településtől is. Ebben az összefüggésben érdemes befejezésül részletesen megvizsgálnunk azoknak a (Kunszentmiklós kiesésével számban 20-ra fogyatkozott) városoknak a sajátos vonásait, amelyekről könyvünk első fejezetében azt állapítottuk meg, hogy viszonylag a legközelebb állnak az agrárvárosok elméleti modelljéhez. A sajátosságok részletes táblázatos összefoglalásánál arra törekedtünk, hogy az e téren két-három évtized alatt lezajlott változások jól érzékelhetők legyenek, ezért minden eset156 A kézirat ji VÁTI-ban készült, címe: A tanyai lakosság települési- és életkörülményeinek vizsgálata I— III. köt. Irta: Kerék Mihály dr. Irodavezető: Valentiny Károly. Budapest, 1970. 157 I.m. III. köt. 158 Valamennyi adat forrása: Földterület III.