Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása
agrotechnikai eljárásokon át a piaci értékesítésig terjedő döntéseket ők maguk hozhassák meg. A kis- és középparasztság kilépése a mezőgazdaságból az 1950-es évek végén az 1960-as évek első felében lett ismét tömeges, az 1958 végén megindított nagy tsz-szervezési kampány hatására. Ez a heves, tömeges kiáramlási folyamat csak az 1960-as évek derekára csillapult le. Egy 1964-ben készített összefoglaló igényű megyei elemzés már azt állapította meg, hogy „a termelőszövetkezetekből megszűnt a kilépési szándék. A termelőszövetkezeti tagok döntő többsége belátta a nagyüzemi gazdálkodás megváltoztathatatlanságát, ugyanakkor jelenlegi helyzetüket emberileg és gazdaságilag előnyösebbnek ismerik el, mint a korábbit."'37 Bár a mondat második része inkább a megyei tanácsi bürokrácia szemléletének illusztrálására alkalmas, semmint a tsz-tagok valódi hangulatának jellemzésére, időszakunk végén valóban fontos változási folyamatok első jeleit lehetett tapasztalni. Már az 1960-as évek elején megfigyelhető például, hogy nem-mezőgazdasági foglalkozású keresők vállalnak munkát a tsz-ekben. Országosan az 1960-as évek elején a mezőgazdasági fizikai dolgozók 9,2 %-a, egy évtizeddel később viszont már 18,2 %-a származott nemmezőgazdasági foglalkozású apától. 138 Bár ilyen jellegű adatok az egyes alföldi településekre nem állnk rendelkezésünkre, bizonyosra vehető, hogy az alföldi agrárvárosokban e folyamat erőteljes volt, a helyi társadalmi és munkaerőpiaci jellegzetességek miatt. Ezek a mezőgazdaságba került, de társadalmilag nem onnan származó dolgozók többségükben nem a hagyományos paraszti tevékenységet, hanem ipari jellegű munkát végeztek a modernizálódó mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, ami hozzájárult a helyi foglalkoztatási nehézségek mérsékléséhez, az ingázók egy részének helyben tartásához is. 1963-ig, írásunk záró időpontjáig — ennek megválasztásában ez szerepet is játszott — a tsz-eken belül még nem mutatkozott jele olyan, később nagy jelentőségre szert tevő belső átalakulásnak, amely majd elvezetett a háztáji gazdálkodás fontosságának megnövekedéséhez és egyáltalán a mezőgazdasági magánvállalkozás (tömeges, árutermelő célzatú állattartás, például a „libázás", vagy a fóliázás) erősödéséhez. Sőt, még az az agrárpolitikai módosulás is csak 1963—1964-ben érezteti erőteljesebben a hatását, amely a tsz-ek géphiánya és a rossz munkakedv ellensúlyozására átmenetileg lehetővé tette, hogy a tsz-ek közös földjének (tehát nem a háztájinak!) egy részét családi (részes) művelésbe adják ki. 1963-ban Szolnok megyében a kapásoknak például a felét így műveltették, a családoknak csak ősszel, a betakarítás után kellett elszámolniuk a munka eredményével. Ebben az évben Mezőtúron nyolc, Törökszentmiklóson öt tsz alkalmazta ezt az egyéni gazdálkodásra emlékeztető, később visszaszoruló művelési formát.'39 1962-ig az egyéni vállalkozásnak, leszámítva a kevés magántulajdonban maradt parasztgazdaságot, a szakszövetkezetek engedtek leginkább teret, amelyek jó137 CsML CsMT VB jkv. 1964-7. A Csongrád megyei Tanács VB jelentése a megyei Tanács 1964. augusztus 5-i ülésére. 138 ANDORKA 1982. 99. o. 139 SZABÓ-VÉGSÓ 1964.
