Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása

történt alakítása révén — nem mondott ellent az agrárproletárok alapvető törekvéseinek. Ezek a törekvések ugyanis döntően a létbizonytalanság megszüntetésére, a rendszeres munkaalkalom megszerzésére irányultak. Nem vitás, hogy 1948—1949 fordulójáig többségük a haszonbérletek egyéni megművelésében látta az ehhez vezető utat. Tapasztalva azonban azt, hogy az agrárpolitika a kisajátított bérleteken nem ezt, hanem a termelőszövetkezeti csoportok (tszcs-k) megszervezését részesíti előnyben, a megoldásnak ezt a módját is elfogadták, hiszen a munkaalkalom és annak révén a megélhetés így is biztosabbnak tűnt, mint amilyen a korábbi években volt. így, hasonlóan az országos viszonyokhoz, az alföldi agrárvárosok első termelőszövetkezeti csoportjait túlnyomó részben agrárproletárok alapították, s az első esztendőkben a termelőszövetkezeti tagság meghatározó, jellegadó rétegét ők adták. A 7 kat. holdnál kisebb földterülettel belépett szgényparasztokkal és törpebirtokosokkal együtt pedig még 1955 végén is a tszcs-tagság nagy többségét alkották. A Dél-Alföld három megyéjének Bács-Kiskunnak, Csongrádnak és Békésnek együttesen 13 városi jogállású településében ekkor összesen 8257 tszcs-család volt. Ebből 7 kat. holdnál nagyobb földterülettel mindössze 1510 (18,2 %) család lépett be e városok együttesen 116 termelőszövetkezetébe.99 A tsz-tagság összetételének e sajátosságai javarészt azt is megmagyarázzák, hogy a termelőszövetkezeti szektorból 1956—1957 fordulóján országszerte lezajlott nagy kilépési hullám után miért az Alföldön maradt meg viszonylag a legtöbb termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti tag (1957. március 31-én ugyanis az országosan 120 ezerre tehető tsz-tagság 2/3-a, mintegy 80 ezer tag az alföldi termelőszövetkezetek tagja volt).ioo Ez azzal magyarázható, hogy az eredetileg föld nélkül belépett tagok számára kilépésük esetén, föld és felszerelés híján, nem nyílott volna lehetőség magángazdálkodás folytatására. Szemben azokkal, akik a bevitt földet és felszerelést, vagy legalább azok egy részét kilépésükkor kivihették magukkal. Ilyen értelemben tehát a tsz-tagság, különösen az 1950-es évtizedben, nem volt homogén: választási lehetőségeik korábbi társadalmi helyzetük szerint jelentősen különböztek. A fentiekből következően az 1950-es évtizedben a tsz-ekből kilépett, agrárproletár eredetű tagok — mert azért a kilépések ezt a réteget is jellemezték — útja sokkal nagyobb arányban vezetett a mezőgazdaságból kifelé, át más gazdasági ágakba, mint a földtulajdonnal belépetteké. Egy részük ugyanakkor a tsz-ből a mezőgazdaság állami szektorába lépett át. Ezt a nagy népességű agrárvárosokban jelentősen megkönnyítette, hogy egy településen belül gyakran egyidejűleg működtek tszcs-k és állami gazdaságok is, tehát az új mezőgazdasági munkaalkalom ugyanazon városon belül kínálkozott. Debrecenben például már 1950-ben 34 termelőszövetkezeti csoportról és 3 nagy méretű állami gazdaságról tudunk. 101 Az 1950es években a kilépő volt agrárproletár tsz-tagok elsősorban a megélhetési gondok 99 A szövegben említett megyék „Fontosabb statisztikai adatai 1956" c. kiadványok alapján. A többi alföldi megye statisztikai évkönyvei nem közölnek a tsz-ek tagságára vonatkozó, településenkénti adatokat. 100 A mezőgazdaság ... 1957-ben. 184. o. 101 GAZDAG (szerk.) 1977. 45. o.