Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 1. A gazdasági alapfunkciók átalakulása: az iparfejlődés problémái

ellátását,66 s ennek hatására az alföldi városokban is sokan tettek kísérletet iparuk újraindítására. 1955 márciusától kezdetét vevő visszarendeződési kísérlet hatására, elsősorban az adók felemelése miatt67 a kisiparosok jó része — mint egy korabeli jelentés fogalmaz — „várakozó álláspont"-ra helyezkedett, azaz iparának három hónapos szüneteltetését jelentette be, majd jelentős részük vissza is adta azt. 1956 után egy 1958-ig tartó könnyebb időszak következett a kisipar számára, ezt követően azonban korlátozása ismét megerősödött, s a vizsgált időszakunk végéig már nem is enyhült. Számításaink szerint a hat alföldi megyében (Pest nélkül) 1960-ban 24 220 kisiparos működött; számuk röpke három év alatt 24,0 %-kal csökkent, s 1963-ban csupán 18 410 fő volt. Közel hasonló arányban, 18,9 %-kal lett kevesebb ezen belül a városi jogállású települések kisiparosainak száma is: 1960-ban még 10 598-an tartoztak ehhez a szektorhoz, 1963-ban már csak 8592-en. Ekkor, 1963ban a Pest megye nélkül számított Alföld területén az ipar összes foglalkoztatottjainak a száma 208 399 volt, a kisipari foglalkoztatottak, akik túlnyomó részben azonosak az önálló kisiparosokkal, ennek 8,8 %-át képezték. A 10 ezernél népesebb települések „szocialista iparára" (minisztériumi, tanácsi és szövetkezeti iparára) vonatkozó adatok 1963-ból nem állnak rendelkezésre, ezért a kisiparosoknak az ottani összes ipari keresőn belüli arányát sem tudjuk megadni. Biztosra vehető azonban, hogy az arány alacsonyabb volt, mint a megyék esetében, mert ezek a népesebb települések a minisztériumi iparból jóval magasabb arányban részesedtek, mint a kisiparból, hiszen (ugyancsak 1963-ban) városi jogállású településekben az Alföld kisiparosságának csak kevesebb, mint fele dolgozott.68 Noha a kisipar csökkenése az Alföldön és azon belül a városokban is gyors ütemű volt, mégsem öltött olyan méreteket, mint a nagyipari központokban. Ezért országos összehasonlításban az alföldi városok iparán belül ennek a szektornak viszonylag nagyobb maradt a súlya. (Miként a mezőgazdaságban is elsősorban az Alföld volt az a terület, ahol a magángazdálkodás különböző rejtett és nyílt formái átmentődhettek, például a szakszövetkezetek, a később megerősödő háztáji gazdálkodás, vagy a tanyákban berendezkedő állattartás révén.) Ezek az 1950—1960-as években a „tulajdonviszonyok társadalmasításában" „lemaradás"-nak tűnő sajátos vonások a későbbi évtizedek társadalmi és gazdasági változásainak ismeretében bizonyos mértékig inkább előnyös adottságoknak bizonyultak. Nem abban az értelemben, hogy jelentős, tőkeerős vállalkozásokká növekedhettek volna (ebből a szempontból lehetőségeik nagyon korlátozottak voltak az 1960-as évek elején), hanem a vállalkozói magatartásnak, az alföldi városok e történelmi eredetű, fontos sajátosságának megőrzése szempontjából. Paradox jelenség: az 1950—1960-as években az ország gazdaságilag kevésbé fejlett, s különösen az 1948—1963 közötti időszakban igen nehéz időket megélt régiója, az Alföld, s benne kitüntetetten az alföldi 66 Pl A 276. f. 94/671. ő. e. Az MDP Csongrád megyei Bizottság levele a KV Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályának. 1954. január 6. 67 OT Tük. 1196. d. (új) Csongrád megye c. anyag. Helyi ipar. D. n. 68 A megyék „Fontosabb statisztikai adatai 1963 c. kiadványok alapján. A többi 10 ezernél népesebb településre nem állnak rendelkezésre adatok.