Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 1. Az alföldi agrárváros-jelenség és történelmi útja
zötti jogi különbséget is (előbbiek csak az elnevezésüket tartották meg), és új jogi hierarchiát alakított ki: kis-, és közép- és nagyváros elnevezéssel, az alföldi településeknek kedvező módon a népességszámot véve alapul.*« Az 1870-es évek közigazgatási intézkedései során új jogi településhierarchiát hoztak létre, amely négy csoportba sorolta a településeket. Két várostípust hívott életre: a vármegyei alárendeltségtől mentes törvényhatósági jogú (thj.) városokét és a vármegyének alárendelt rendezett tanácsú (később: ún. megyei) városokat. A községeket pedig jogilag a nagy- és a kisközségek kategóriájába sorolta, ezek a rendezett tanácsú városoktól eltérően járási alárendeltségbe tartoztak.47 E változások nyomán megnőtt az Alföld súlya az ország városi jogállású településein belül, beleértve a jogi hierarchia csúcsát megtestesítő törvényhatósági jogú városokat is. Végül, szintén az 1870-es években, az országosan egységes vármegyebeosztás kialakítása során megszűnt egyes, korábban sajátos jogállású alföldi területek (a Jász-, a Nagykun- és a Kiskun Kerületek) különállása is, integrálták őket a vármegyei szervezetbe.48 Fontos jogi természetű változások következtek be a földhasználatban is. Noha az Alföldön már 1848 előtt viszonylag szabadabb volt a földhasználat, a paraszti földtulajdon szabadságának jogi elismerése szintén olyan intézkedés volt, amely kedvezően hatott az alföldi agrárvárosok belső életére. Nyomában ugyanis megindultak a birtokrendezések, amelyek más tényezőktől is felerősítve a tanyásodás soha nem látott hullámát indították el. Ismeretes, hogy 1848 előtt a mezővárosok határában csak az emelhetett külső szállást, illetve tanyát, akinek a belterületen volt lakóháza. Az említett jogi reformok során az ilyen jellegű kötöttségek megszűntek. 4 $ Az alföldi agrárvárosok fellendülésének a kedvező jogi változásoknál is fontosabb oka speciális funkciójuk megújulása, ez a bizonyos szempontból paradox folyamat volt. Paradox azért, mert a magyarországi tőkés fejlődés kibontakozása közepette nem úgy léptek a funkcionális várossá válás útjára, hogy mezőgazdasági jellegű településekből iparvárosokká váltak volna. Ellenkezőleg: a várossá fejlődés a mezőgazdasági jelleg megőrzése, sőt megerősödése mellett ment végbe. E sajátos út egyrészt azzal magyarázható, hogy a kelet-közép- és kelet-európai államok először általában a mezőgazdasági termelés terén tudtak kimozdulni tradicionális gazdasági stagnációjukból.50 Azaz a tőkés fejlődés kezdeti periódusában ezekben az országokban a mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepe fontosabb volt, mint Nyugat-Európában, s ez a városfejlődésben is éreztette a hatását. Másrészt azok a konkrét feltételek, amelyek az Alföld gazdasági szerkezetének alakulására nagymértékben hatottak, ugyancsak egy ilyen agrárváros-típusú fejlődést ösztönöztek. Az 1867. évi kiegyezés után ugyanis az Alföld lett az egységes vámterületet képező, tehát nagy piacot jelentő Osztrák-Magyar Monarchia területi munkamegosztási rendszerében a 46 Részletesebben ld.: HENCZ 1973. 78. O. 47 HENCZ 1973.; PÖLÖSKEI 1992. 48 EPERJESSY 1966. 217. o. 49 Részletesebben ld.: FÜR 1981. 76-86. o. 50 BEREND—RÁNKI 1979. 441. o.
