Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 1. A gazdasági alapfunkciók átalakulása: az iparfejlődés problémái

megszüntetni. Az ágazati visszafejlesztés negatív hatását fokozta tehát az erőteljes vállalati koncentrációs és centralizációs folyamat, mert a megszüntetéstől elsősorban fenyegetett, majd ténylegesen meg is szüntetett kisüzemek nagyobb arányban fordultak elő az alföldi városokban. Hasonló módon érintette e városokat a textilipar leépítése is. (A textilipar részesedése az ipari össztermelésből a háború előtti 14 %-ról az 1950-es évek első felében 7 %-ra zuhant.8) Teljes körű áttekintéssel ugyan nem rendelkezünk, ám részleges, hat településre vonatkozó adataink szerint 1950 első negyedévében a könnyűiparban is jelentős elbocsájtások voltak: Szegeden, Debrecenben, Kisvárdán, Mezőberényben, Békéscsabán és Mezőtúron az év márciusáig 667 szak- és betanított munkás, valamint 100 segédmunkás „vált feleslegessé "9 Az adottságokat figyelmen kívül hagyó ágazati fejlesztési politika tehát kétszeresen is hátrányosan érintette városainkat: 1. Mivel ezek a települések nem tudtak kedvező feltételeket nyújtani a vas-, az acél- és a gépgyártás számára, ezért alig részesedhettek a kiemelt iparágak fejlesztéséből. 2. Azok a gazdasági ágak, amelyek helyileg viszonylag fejlettebbek voltak, s amelyek további fejlesztésére mind a természeti mind az emberi erőforrások a legalkalmasabbak lettek volna, a fent vázolt módon messze leértékelődtek. Mindezek következményeképpen az 1950-es évek elején Kecskeméttől Mátészalkáig, Hódmezővásárhelytől Jászberényig százával álltak bezárva, leszerelve a kisebb-nagyobb élelmiszer- (malmok, olajütők, szeszfőzdék, ecetgyárak, bőrfeldolgozók, szőrmegyárak, vágóhidak, konzervgyárak stb.) és könnyűipari (textil- és cipőgyárak) üzemek. io Az épületeket bezárták, jobb esetben (például a kecskeméti Dextrose gyárat) raktárként hasznosították, az alkalmazottakat túlnyomó részben szélnek eresztették. 1956 után, inkább csak az 1960-as évek derekától a mezőgazdasági termelés feltételei megjavultak, s ez akkor változtatott is az Alföld gazdasági helyzetén. Ezzel azonban nem tartott lépést az élelmiszeripar fejlődése, s hasonlóképpen alacsony szinten maradt a mezőgazdasági-gépgyártás is. Az 1960-as évek elején ugyanis a „KGST munkamegosztás" céljainak szolgálatában a hazai gazdasági vezetés lényegében lemondott a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztéséről," holott az változatlanul az Alföld gépipari fejlesztésének egyik legtermészetesebb útja lett volna. A mezőgazdasági gépállomások, amelyeket eredetileg a mezőgazdaság nem állami szektorának gépellátására hoztak létre, az 1960-as években ugyan átalakultak gépjavító üzemekké, (miután a tsz-ek jogot kaptak arra, hogy nagyobb gépek is lehessenek a birtokukban), de a gépjavító üzemek profiljának a gépgyártás irányába történt módosulására majd csak évekkel később került sor néhány alföldi városban. Az alföldi városok és megyék MDP (majd MSZMP) és tanácsi vezetése, amely a könyvünkben vizsgált időszak egészében nagyon gyenge érdekérvényesítési lehetőségekkel rendelkezett, ismereteink szerint az 1960-as évek elejéig nem tett 8 BEREND 1974. 139. o. 9 OT Tük. 130. d. (A) Könnyűiparban felszabadult munkaerők. 1950. március. 10 TERINT XXVI-A-1. 1., 9., és 13. d. 11 Vö.: BEREND 1985.