Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 5. Településpolitikai korrekciók 1957-1963

városokba való koncentrálása, amelyekhez néhány évvel később több megyeszékhely is felzárkózott a környező települések, főleg a kis és közepes nagyságú vidéki városok erős ellenszenvét váltva ki. A tanulmányterv szemléleti jellegzetességei a legjobban a mezőgazdasági régiókkal és településekkel kapcsolatos türelmetlen, az empátia legcsekélyebb jeléről sem árulkodó elképzelésein figyelhető meg. A „tanyarendszer és az aprófalvas településhálózat — összegzik véleményüket — a kisüzemi gazdálkodás igényeinek megfelelően alakult ki, ma azonban már mindkét települési forma útjában áll a nagyüzemi gazdálkodásnak",217 niert nem alkalmas a „korszerű termelési rendszerek" települési feltételeinek megteremtésére. A „szocialista nagyüzemek" kívánatos üzemméretét ugyanis még a dunántúli aprófalvas vidékeken is 3000, az Alföldön pedig több tízezer kat. hold területben jelölték meg,2>8 és a mezőgazdasági jellegűnek2i9 tartott települések hálózatát ezekhez a jövőben megteremtendő üzemméretekhez kívánták igazítani. Ezért még alapfokú infrastrukturális fejlesztést is csak az ezeknek a gazdaságoknak a központjául szolgáló falukörzet-központokban, az úgynevezett „főfalvakban" tartottak megengedhetőnek, kikötve, hogy egy falukörzet-központ lakosságának száma legalább 3000 fő kell legyen.220 A tanulmányterv készítői nyíltan kimondták, hogy a kisebb községek és a tanyák lakosságának nagyarárnyú csökkenésére, sőt utóbbinak mint településformának a teljes eltűnésére számítanak. Egy adott falukörzetben található tanyákból és kisebb községekből, a visszafejlődő és megszűnő településekből a körzetben maradó22i lakosság áttelepítésére egyedül a falukörzet-központot és még néhány más mezőgazdaságilag jelentős települést kell figyelembe venni. Ennek megfelelően minden, „a lakosságot szolgáló közintézmény és kiszolgáló létesítmény és közüzem, valamint a lakosság befogadására szolgáló állami kivitelezésű lakások telepítését elsősorban a falukörzet-központokba kell előirányozni."222 Ezt a megállapítást a tanulmányterv egy másik alfejezetében azzal egészítették ki, hogy „a mezővárosok körzeteiben a tanyák népét általában a már meglevő városokban kívánjuk koncentrálni" és nem újonnan létrehozandó az egykori tanyaközpontokra emlékeztető falukörzet-központokba.223 Egyébként országosan csupán három olyan „külterületi lakotthelyet" (ez egy-egy, több-kevesebb tanyával benépesített határrészt jelentett) neveztek meg, amelyek falukörzet-központokká válhatnak és 211-et, amelyek mellékfaluvá fejlődhetnek. Ez a hivatalosan nyilvántartott mintegy 17 ezer külterületi lakotthelynek 1,2 %-a csupán. A „többieket mint visszafejlesztendőket a településhálózati tanulmánytervünkben nem szerepeltetjük és ennek megfelelően U.o. 43. 0. Mezőgazdasági jellegűnek akkor minősítettek egy települést, ha a mezőgazdasági 221 Ezt azért emelték ki, mert nem alaptalanul azt feltételezték, hogy a lakosság egy jelentős része a körzeten, vagy akár a régión kívülre fog vándorolni. 222 Tanulmányterv 1963. 14. 0. 223 I.m. 67. o. 217 218 Tanulmányterv 1963. 68—69. 0. U.o. 71. 0. U.o. 70. 0.