Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 4. Településpolitika az új szakasz időszakában

Az életszínvonal megjavítására, a lakosság fogyasztásának növelésére hozott, politikailag méltán a legsürgősebbnek tartott általános intézkedések annyiban még külön is kedveztek a mezőgazdasági régióknak és településeknek, hogy az elosztás terén addig tapasztalható hátrányos megkülönböztetésüket enyhítették (de meg nem szüntették). Ez nem csupán az áruellátás bizonyos fokú javulásában volt érzékelhető, hanem a szociális és kulturális beruházások („üzemi lakás", bölcsőde, rendelőintézet, kultúrotthon és más létesítmények) területileg arányosabb elosztásában is, mert csökkent az addig kivételezett helyzetben lévő nagyvállalatok, trösztök, illetve a mögöttük álló szakminisztériumok elosztó szerepe. 1954 szeptemberében az OT illetékes főosztálya a szociális és kulturális beruházások elhelyezésének fő elveként az ágazati szempontok helyett az egyenletes területi ellátást jelölte megJ38 (A vidéki iparvárosok közül azonban Komló, Kazincbarcika és Sztálinváros kivételezettségének egy részét fenn kívánták tartani.)'39 A közellátás javítására tett általános intézkedések abból a szempontból is kedveztek a mezőgazdasági régióknak, hogy a lakásépítés mellett az élelmiszertermelés növelését tekintették a legfontosabb feladatnak, 140 ami nyilvánvalóan javított az élelmiszertermeléssel foglalkozók (egyéni gazdák, tszcs-k, állami gazdaságok, továbbá az élelmiszeriparban dolgozók) és ezeken keresztül a mezőgazdasági jellegű települések helyzetén. A mezőgazdasági termelés feltételeinek javulása és a parasztság életszínvonalának csekély mértékű emelkedése következtében már 1953 őszétől megindult a munkaerő tömeges visszaáramlása az iparból a mezőgazdaságba. A mezőgazdaságba irányuló tömeges munkaerő-visszaáramlás ugyanakkor az ipari munkaalkalmak hirtelen végrehajtott, nagyarányú csökkentésével is összefüggött. A munkahelyek tömeges megszüntetése a legnagyobb vállatokat is érintette: 1953—1954-ben olvasható az OT egyik, a szovjet tervhivatal, a GOSZPLAN elé terjesztett későbbi tervében — például „a Sztálin Vasmű és a Lenin Kohászati Művek beruházásai lényegében leálltak, az építő vállalatok levonultak"... 14

i Ezek a gazdaságpolitikai intézkedések azonban nem vezettek el egy mély fordulathoz az alföldi városok helyzetében. Az 1953 nyarán megkezdett, a moszkvai vezetés által diktált gazdaságpolitikai változtatások ugyanis túlnyomó részben tűzoltó jellegűek voltak; a lakosság erős elégedetlenségének levezetésére szolgáltak. (Az elégedetlenséget a magyarországi viszonyokról pontosan informált szovjet vezetés jobban érzékelte, mint az MDP élén állók. Mint ismert: a moszkvai „jeges fürdő" alkalmával Hruscsov azzal rontott Rákosira, hogy addigi politikájuk folytatása esetén az emberek „vasvillával hányták volna ki" őket az országból. 142 Ezt a véleményt az alföldi városokból és a népesebb községekből származó adataink tet138 OT. Tük. 876. d. (új) A Kulturális és Szociális Főosztály feljegyzése a Bánya, Energia és Vegyipari Főosztály részére, 1954. IX. 18. ™ OT. Tük. 425. d. 140 Csak 1953 őszén 45 (!) felső szintű minisztertanácsi határozatot hoztak a mezőgazdasági termelés helyzetének megjavítására. PETÓ—SZAKÁCS: I.m. 250—251. o. 141 Pl A 276. r 61/545. A vaskohászat II. ötéves tervének mutatói 1955. március 24. A GOSZPLAN elé terjesztett terv. M MÉRAY 1989. 16. o.