Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 3. Igazgatási reformtervek és a területi igazgatás módosítása
mindegyik szigorúan csak egyetlen eggyel). 102 Azokon a vidékeken, ahol még nem alakultak ki városok, ott az arra legalkalmasabb, központi helyen fekvő községeket kell várossá fejleszteni. A saját vidékük természetes gazdasági és kulturális központjaként szolgáló városokat kell azután a területi igazgatás székhelyévé tenni. (Egyébként az a gondolat, hogy a helyi-területi igazgatást a városokra mint természetes központokra alapozva kellene megszervezni eredetileg Bibó Istvántól származott, aki még az 1930-as évek második felében jutott el eddig a felismerésig.)'03 Az alsó szintű, az „elemi városi szükségleteket" kielégítő igazgatás szintje felett, az országrészek életének igazgatására Erdei elgondolása szerint ki kellene fejleszteni egy középső, tartományi igazgatási szintet is, többek között azért, hogy ezáltal a központi (miniszteriális) igazgatás decentralizálható legyen. '04 1945 után ez a koncepció a Nemzeti Parasztpárt közigazgatási és önkormányzati reform-javaslataiban elevenedett fel. Már az NPP 1945-ben kiadott „Kiskátéja", s még inkább az 1946 júliusában közzétett közigazgatási reformterve ebben a szellemben szólt a magyar közigazgatás korszerűsítésének feladatairól. 105 Ez utóbbi határozottan fellépett a vármegyerendszer megszüntetése mellett, mert a vármegyét túl nagynak tartotta ahhoz, hogy a területén élők érdekközösségét testesíthesse meg, s ezért nem látta alakalmasnak arra, hogy valódi önkormányzat igazgatásszervezeti kerete legyen; ahhoz viszont túlságosan kicsinynek, hogy betölthesse egy tartomány szerepét. A javaslat az ország akkori 25 vármegyéje és 151 járása helyett 70-80, önkormányzatisággal felruházott városmegye, továbbá középső igazgatási szintként hét országos kerület létrehozását látta indokoltnak. (Az országos kerületek székhelyéül az alábbi városokat javasolta: Budapest, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Szombathely és Győr.) A tervezet egyik központi gondalata a közigazgatás egyszerűsítése és decentralizálása volt a vármegyei, a járási és az addig a területi igazgatás rendszerétől jórészt függetlenített („külön igazgatási életet" élő) városi apparátusok összevonásával kívánta a városmegyei igazgatási szervezetet megalkotni. A hatalmas méretű miniszteriális centralizáció mérséklésére a hét kerületben ún. területi kormányhivatalok felállítását javasolta, ami egyben a Budapesten kívüli hat székhely „középvárossá" fejlődését is elősegítené. E decentralizáció révén a minisztériumok megszabadulnának a napi ügyintézés egy jelentős részétől, hogy a valódi kormányzati feladatokkal foglalkozhassanak. A vármegyék, mint területi igazgatási egységek megszüntetése eo ipso a vármegyei önkormányzatok megszüntetésével is járt volna. A formálisnak tartott vármegyei helyett viszont jelentősen meg kívánták erősíteni a községi és a valódi társadalmi érdekközösséget megtestesítő városmegyei önkormányzatok szerepét. Ezzel szemben az országos kerületeket csak mint kihelyezett kormányhivatalokat javasolták felállítani, önkormányzati tartalom nélkül. 106 102 ERDEI 1974/b. 231. o. 103 HUSZÁR (Bibó I.) 1989. 34. 0. Az interjú e részletének első közlése: HUSZÁR (Bibó I.) 1980. 41. o. 104 ERDEI 1974/b. 233. o. 105 Részletesebben ld.: GYARMATI 1981/a. 106 A magyar közigazgatás reformja. A Nemzeti Parasztpárt javaslata. Közli: HUSZÁR (Bibó I.) 1989. 267-275. o.
