Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)
BEVEZETŐ
korábban, 1214-ben bizonyára Arad megye ispánja volt, a Telegdi család tiszteli ősét, míg testvérétől, Waffa ispántól ered a Makófalvi és Tömpösi család. Waffa ispánról nem ismeretes, hogy viselt volna valami tisztséget. Nagy Fülöp, a harmadik fiú nem hagyott hátra utódot. Kelemenös bán négy fia közül Pongrác utódaiban sarjad fel a Telegdi család. Maga Pongrác tekintélyes úr lehetett, mert 1247-ben az általa a királytól kért, birtokain végzett határjárást Biluk Péternek, a király, IV. Béla familiárisának vezetésével hajtotta végre a csanádi és aradi káptalan. Felesége a magát részint Csongrád megyei illetőségűnek mondó, ugyancsak előkelő úri nemzetségből, a Baar-Kalán nemből származott. Pongrác állandó lakását a Csanád melletti Pongrácpalotája nevű helyen tartotta, amely Kelemenöspalotája néven atyja szálláshelye is volt, amint az 1247-es oklevél tudtunkra adja. Kelemenös bán további három fia: Csömör, Izsák és Elek — bár fiúutódaikról is tájékoztat az oklevél — nem voltak hosszabb ideig élő családok alapítói. Csömörnek egy fia, István ismeretes, akárcsak Izsáknak. Izsák fiának Makó bánnak a nevét a róla elnevezett Makófalva, a későbbi Makó örökítette meg. Eleknek két fia volt: Donkus és Gergely. Pongrácnak két fia volt: László és Tamás. Az előbbi fiú gyermekeiről nem tudunk. 1257-ben a Telegdhez tartozó későbbi Telkesd és Borostelek nevű falvak területét szerezte vissza Geregye Pál országbírótól, 1264-ben a vársonkolyosi erdőket védte János fia Miklós ellen. 1285 előtt a kunok ölték meg. Tamásnak is meggyűlt a baja a szomszédaival, a szenteltszéki (Temesköz) kunokkal, akik 1284 előtt megrohanták egyházaskéri udvarházát, amelyet négy közeli falujával együtt leromboltak, ő azonban még el tudott menekülni. A tömörkényi templom ablakmélyedésében rejtette el okleveleit, majd tovább menekülve és átúszva a Tiszát sikerült megmentenie életét. A Tömörkényt elpusztító kunok a templomot is felégették, két unokatestvérét megölték, de az oklevelek épen maradtak, csak IV. Béla oklevelének a pecsétje égett el. Csak egy kis darabja maradt meg, amelyből azonban megállapítható volt annak hitelessége. 39 íme a már betelepült magyarság és az országba befogadott nomád életmódot folytató kunok közötti összecsapásokban a szenvedő fél szerepét játszották a Telegdiek ősei, akiknek el kellett viselni a szenteltszéki kunok támadásait. Tamás később, az 1290-es években elhagyta Csanád megyei birtokait, azoknak kezelését rokonaira bízta, maga pedig a Körösközbe költözött anyai birtokára. Ám kikötötte, hogy a használatra átadott birtokokat: Szentlőrineet, Ladányt, Felvelnököt, újabb nevén Makófalvát és Beleniget vissza kell adniuk, ha ő vagy örökösei kérik, ha pedig vonakodnának, 100 márkát kell fizetniük. Tamás ezzel a lépésével a Bihar megyei Telegdi család megalapítója lett. 40 Tamás comes 1308 előtt halt meg. Küzdelmekben gazdag életében W. Dí. 385-386., KARACSONYI J. 1900. 350. Str. II. 468-469.
