Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)

BEVEZETŐ

mányozták, felhagyott korábbi gyakorlatával, az exemptiók adományozásával, amellyel az egyes nemeseket kívánta magához kötni, és visszatért a korábbi gyakorlathoz, amely a szokásjogon alapult. Nem is tehetett mást, ugyanis szokásjoggal élt e korban nemcsak Magyarország, hanem egész Európa. Mindenesetre a 14. század második felétől az említett országrészek nemeseinek megvolt a lehetősége, hogy a vajda és a bán ítélőszékét megjárva a királyi jelenléthez fordulhassanak. Ezzel létrejött a nemesség számára a törvénykezés szerkezetének teljes rendszere, és az ország bármely részén lakó nemes egyenlő jogokkal rendelkezett a törvénykezés területén. A fent leírt intézkedések mellett a király fontos eljárásjogi rendelkezést is tett. 1324. augusztus 10-én kiadott oklevelében Henrik veszprémi püspök kérésére az addigi bonyolult esküformát eltörölve elrendelte, hogy az esküt kötetlenebb, összefoglaló jelleggel és olyan formába öltöztetetten kell kivenni, amely nem a szavakra, hanem az értelemre és az ügy érdemére helyezi a hangsúlyt, és ha még így is hibáznék valaki, akkor a többszöri ismétlést is meg kell engedni.20 Egyes eskük, mint például a földre való eskü esetében a szöveg bővebb maradt, az egyszerűsített formulát azonban a korszak végéig használták. Ezzel tehát az anyagi bizonyítás jelentősége növekedett meg, hiszen a peres felek a továbbiakban az okleveles illetve a tudományvétellel való bizonyításra összpontosíthattak, és nem kellett rettegniük attól, hogy az eskü során esetleg bekövetkező formai hiba folytán elvesztik perüket. A középkori Magyarország törvénykezésének szervezeti keretei az országbíró vezette királyi jelenlét bíróságának tekintélyessé válásával,2i azaz a curiai bíráskodás kialakulásával valamint az inquisitorius performa megszületésével jöttek létre, és a későbbi évszázadokban működő törvénykezés alapjai maradtak. A változtatások a későbbiekben, a 14. században kialakult alapokon sokat módosítottak, így a perjog is tovább formálódott, amely részint a per egyes szakaszainak további tagolódását hozta, részint az eljárás során egyre tovább szélesedett az írásbeliség. A királyok Zsigmondtól a Jagellókig az idézés ismétlésének a csökkentésével is próbálták a pereket gyorsítani. A kitűzött határidőre megjelent feleknek azonban lehetőségük volt alaki kifogásokkal a per érdemi részének megkezdését elnyújtani. Az alperes felperes panaszára nem volt köteles azonnal válaszolni, kérhette a kérésedével másolatát, kifogásolhatta a felperességet, az ügyvédi megbízást, hivatkozhatott a kereset elévülésére, és ha a per minősége megengedte, perhalasztást kérhetett. A szavatos, tehát a harmadik fél esetleges belépése tovább késleltette a pert. 20 Anj. Okit. VIII. 191. sz., HAJNK IMRE 1899. 336—340. 21 Az országbírói ítélőszék 14. századi történetére ld. BERTÉNYI IVÁN: AZ országbírói intézmény története a XIV. században. Bp. 1976.