Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

AZ EGYHÁZMEGYÉHEZ TARTOZÓ GYÜLEKEZETEK ÉS LELKÉSZEIK Ezen három vármegyében a reformáció elein találtatott helységeknek lakosai földesuraikkal együtt nagy részint bevették a reformált vallást, elsőben ugyan a Luther, annakutána pedig a Kálvinus értelme szerént. Az 1561-dik esztendőben Debrecenben tartott synoduson kidolgoztatott a Tiszáninnen lévő superintendentiához tartozó minden ekklésiáknak catalogusa, és akkor a Makói Esperességben ezek a reformáta ekklésiák voltak: Csongrád, Bőd, Csan, Győv, Mindszent, Temerkin, Zer, Kertvély, Szeged, Sőreg, Nagy-Lak, Tornya, Gerendás, Alsó-Eperjes, Csaba, Orosháza, Szent Tornya, Makó, Földeák, Vásárhely, Szegvár, Szentes, Fábián-Sebestyén, Ecser, Szent Mihály falva, Szent László, Szent András, Szent Márton, Bábocska, Öcsöd, Szarvas, Nagy és Kis Décs, Fehéregyháza, Veresegyháza, Tatárszállás, Tárcsa, Vésze, Vésztő, Fás, Bél-Megyer, Birin, Békés, Dánfok, Gella, Ölvöd, Csatár, Kamut, Királyság, Gyula, Vári, Doboz, Varsánd, Kutas, Kígyós, Domegyháza. — (56) De ezek Gyulát, Békést, Szarvast, Makót, Csongrádot kivéve, mind apró 100—200 házból álló helységek voltak, mint a helységek telekjei és templomaik romjai mutatják, a lakosok leginkább földházakban, úgynevezett bogárhátuakban laktak, könnyű volt a tatár hordáknak elpusztítani, úgy hogy többé fel sem épültek széjjel szaladván megmaradt lakosai. Némelyek megmaradtak Luther tudománya mellett, mások a Zwinglius és Calvinus értelmét vették bé. Mások ismét catholicusokká lettek. 1680 táján a tatár és rácpusztítás előtt a Körös—Maros-közi senioratusban ezeket a reformáta ekklésiákat jegyzi fel Ember Pál a magyarországi reformáta ekklésiák históriájában: Békés oppidum, Dánfok, Csatár, Gella, Ölvöd, Vésze, Vésztő, Csaba, Öcsöd, Győv, Szent Márton, Szent András, Királyság, Kígyós, Halásztelek, Földeák, Batida, Doboz, Kamut, Tárcsa, Berény, Bélmegyer, Makó oppidum, Makó-Vásárhely ez is oppidum, Szentes, Bőd, Mindszent. 1704-ben a bácskai, slavóniai és bánátusi rácok fellázasztatván Heiszter és Rabutin német generálisok által a Rákóczi, Bercsényi, és Károlyi Sándor confoederatiójának elnyomására, pogányi módon elpusztították ezen mi vidékünket, a lakosokat leöldösték, jószágaikat elrablották Heves, Zaránd, Bihar vármegyének nagy részével, valamint szintén Kecskemétet környékével együtt. Ekkor pusztult el a mi tractusunkbéli ekklésiák közül: Dánfok, Csatár, ölvöd, Gella, Vésze, Királyság, Kígyós, Halásztelek, Batida, Kamut, Bélmegyer, és Bőd, úgy-