Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

ségeí kérő követeit Hunyadi János eleibe, innen ment azokkal együtt a Szegeden tartott országgyűlésére, ahol tíz esztendeig tartó fegyverszűnést kötött Lengyel László királyunk a törökökkel. A király az evangéliumra tévén kezét, a török követek pedig az álkoránra, úgy esküdtének meg a franciscanusok templomában, Mártha napja után való vasárnap, de amely esküvését a király harmadnapra megszegte, reávévén erre őtet és a főrendeket Cesarini Julianus cardinalis, a Pápa nevében feloldozván őket esküvések alól. Rozgonyi Simon egri, Dominis János váradi püspökök is egyetértettek Julianussal, s Várnánál mind a hárman elvesztek. Ezeknek a rác nemzetbeli földesuraknak titulusuk volt: tekintetes és nemzetes (Werbőczi 1:13) és a zászlósurak közé számláltattak, vagy azok közé, kik tartoztak Bandériumot azaz a magok költségeken a magok zászlójok alatt bizonyos számú katonaságot, a király és a haza szolgalatjára amikor kívántatott előállítani. (Panir vagy Bannir zászlót tesz a németeknél, és ebből lett a Bannerium, abból ismét a Bandérium). Ezek a nemesek először voltak kötelesek a királyhoz a táborba menni, és utoljára kellett attól elválni, és ha a szükség kívánta a királyt az országon kívül is kísérni az 1600-ik esztendei országgyűlése II. articulusa szerént. Hajdúknak nevezték az ő gyalogkatonáikat. Hajdúd török szó, talpast jelent, így szokták nevezni csúfságból a törökök a bulgarusokat, s ezekről azóta a gyalogkatonák rendszerént hajdúknak neveztettek. Egy Rácz György de Zalán — kemény Bethlen Gáborral tartott, és a kötött békességnek több főemberek közt ő is aláírta a nevét. — Utolsó volt ezen nemzetségből ugyancsak György nevű, Jánosnak a fia, kit 1-ső Leopold polgári és katonai érdemeiért 1688-ban elsőben báróságra, azután grófságra emelt. A néki adott Diplomába elszámlálja eleinek méltóságát, s így rekeszti bé: ,,Te Georgium Brankovics, numero, coetuique aliorum verorum et indubitatorum nostri Regni Hungáriáé aliorumque Regnorum et Ditionum nostrarum haereditariarum Comitum agregavimus."

23 — De ő ezzel a méltósággal nem soká élhetett, mert elsőben Bécsbe, onnan Csehországba vitetett fogságba, ahol is 22 esztendei raboskodása után nagy tisztes szakállal hagyta itt a földieket, és birtokait a királyi Fiscus foglalta el.