Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

TÖRTÉNETI ADALÉKOK Csongrád vármegyében 1700 elein a rác pusztítás előtt ezek a városok és helységek voltak a Borsod vármegyei archívumból ki vett által írás szerént: MezőSzeged, Vásárhely, Szentes, Bőd, Csongrád, Fark, Tápé, Martonos, Sőreg, Anyás, Győ, Gyója, Mindszent, ezek magyar helyek voltak, rác helységek voltak pedig Marté, Czian vagy Csan, Elles, Bökény, Földvár, Adorjány, Vastorok, Ludas, Zentha, Batka, Kolocsa, most Kalácsa, (Tömösvárhoz északra esik) Nova-szella. — Praediumok pedig: Tés, Hékéd, Rácz és Magyar-Tőke, Apor, Ecser, Szentlászló, Donát, Máma, Bőd, Szántó, Tömörkény, Csengéié, Zer, Kis-Telek, Anyás, Dócz, Sörked, Sövényháza, Szatymár, Körösd, most Kereszt, Zákány, Ötömös, Császárrétje, Szentmihály, Szarvas (de ez nem a Békés vármegyei) Reszke, Csíkos, Horgos, ez már most népes helység. Ide tartoztak 1561-től fogva 1647-ig Halas, Péteri, Monostor, és több halasi puszta. Rác helységeknek neveztettek a fent kitettek, nem azért, mintha lakosai rácok lettek volna, hanem azért, mert a földesuraik voltak rác nemzetből valók. — Brankovics György ugyanis, aki Szerbiának, Rasciának despotája volt — látván, hogy országát a mind inkább hatalmasodó töröktől meg nem tarthatja, 1411-ben június 12-én, mint állítja Gyúrkovics György Túr leírásában, az 1826-dik esztendei Tudományos Gyűjtemény V. kötetében — Zsigmond királlyal egyességre lépett oly móddal, hogy ő Belgrádot és Szerbiának egy részét Zsigmondnak által adja, csak hogy ő adjon néki Magyarországon olyan barátságos helyet ahol élhessen. Zsigmond hát által adta néki Zalánkemény, Kulpin, Becse, Világosvár, Tokaj, Munkács, Fája, Regécz, Szathmár, Tisza-Varsány, Debrecen, Böszörmény, és Túr városokat. Ezért nevezték volt Böszörményt Rácz-Böszörménynek, hogy Bereg Böszörménytől megkülönböztessék. Ezenkívül adott néki Pesten alkalmatos házat lakására. Ez a rác despota annakutána és az ő successorai sokféleképpen cserélgették ezeket a helyeket, nevezetesen: az említett Brankovics György 141 l-ben rokonának Veronai Brini Pálnak, aki boszniai fejedelem volt, eladta Varsányt, Túrt, Zonik-Ossort, Világosvárt, Zalánkeményt és Becsét, — amint írja Timon „Imago Veteris Hungáriáé"

22 Cap. VII. pag. 49. De már 1443-ban Világos várt megint visszaszerzetté Brankovics, mert akkor adta ő azt Hunyadi Jánosnak Szerbiának és Magyarországnak védelmezéséért folytatott háborúra tett 63 000 arany költségeinek pótolására, és ide vezette vala Brankovics az Amurát császár békes-