Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

bergába 1543-ban és ott Luthernek Melánchtonnak tanításait két esztendeig hallgatván, Szentírást magyarázó doktori titulussal felékesítve tért vissza. Először is Csanádra vitetett, ahol a népet a templomban, az ifjúságot az iskolában nagy kedvességgel tanította. De innen a Mártinúzi sógora Perusith által kiverettetett, aki őtet pogány módra megkínozta, 200 darab könyveitől megfosztotta. 1546-ban tehát jött Gyulára, aholott szokása szerént mind a templomban mind az iskolában tanított. 1547-ben ment Ceglédre, ahol csak kevés ideig lakott, mert még ebben az esztendőben Makón megfordulván, midőn az ő ott létét megtudta Petrovics Péter, a tömösvári, ez időben ezen a részen legvirágzóbb iskola igazgatására, és a papságra Lippai Kristóf mellé meghívta 1548-ban, ahonnan 1551-ben Losonczi István kihajtotta mind őtet, mind a református lakosokat. Jött onnan Túrra, és ott tanított 1552-ben, a következett 1553-dik esztendőben pedig ment Békésre, de ahol esztendeig sem maradhatott békességben, mert egy német tiszt: Camponius megfogatta, megverette, és tömlöcbe vetette, de amely fogságból egy katona, ki azelőtt néki tanítványa volt kiszabadítván, és a Körösön általköltöztetvén az elszökésre szabad útat adott néki. így menekedett meg a halálos veszedelemtől. Ment innen Tolnára Sztáray Mihály mellé 1553-ban, ahol az iskolában tanított, és csak a nagyobb ünnepeken prédikált. Itt házasodott meg, elvévén antecessorának Bereményi Jánosnak özvegyét, kitől lett István nevű fia, és egy leánya, akit elvett idővel Scaricza Máté. Itten megkeresték a pap nélkül maradt laskói ekklésia elöljárói, s kérték Sztárayt, hogy Szegedi Istvánt rendelje hozzájok prédikátornak és szentelje fel, melyet Sztáray kész szívvel meg is cselekedett, és az ő kérésére s a nép kívánságára magát Szegedi a manuum impositio által a papságra nagy solemnitással

11 1554-ben felszenteltette, és ugyanebben az esztendőben az ekklésiának közönséges voxai által az egész Baranyának doctorává és generális superintendensévé választatott 49 esztendős korában. — Laskóról Kámánczára vitetett 1558-ban, ahol új veszedelem érte őt, mert egykor tanítván a keresztyénségről, nem hagyta helyben azoknak szokásokat, akik Farkasnak: Ursulának nevezik gyermekeket, és éppen jelen lévén akkor egy tehetős embernek kevély felesége a templomban, akit Ursulának neveztek, az intést magára vette, s a hiábavaló asszony nem nyugodott addig míg az urát rá nem vette, hogy Szegedit a kaposvári bégnek árulja el, hogy azért jár széjjel a helységekbe, hogy a lakosokat a német császárhoz édesgesse. A bég minden tudakozódás nélkül 1561-ben elfogatja, kegyetlenül megvereti, úgy hogy az ing is csupa vér volt rajta, tömlöcbe tétette, mely fogságából Mélius Péter debreceni, és Czeglédi György váradi papok 12 000 ftot szedvén össze, úgy váltották ki nagy nehezen két esztendő múlva. — Kiszabadulván Ráczkevibe vivődött prédikátornak 1563-ban, ahol osztán békességben töltötte élte napjait 1572-dik esztendeig, amikor megholt május 2. napján, és 3-án tisztességesen eltemettetett életének 67. esztendejében. Szegedi István amint írja róla Paksi Mihály 1573-dik esztendőben, egy apostoli századba