Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

csökben neveltessenek. Gondoskodnunk kell arról, mimódon lehetne azokat értelmes, munkás, élelmes polgárokká, istenfélő jó keresztyénekké formálni. Megszabadulának valahára kisebb iskoláink a latin nyelv jármától, a catholicismusnak ezen maradványától is, mellyel minden haszon nélkül gyötrettek 300 esztendeig ártatlan gyermekeink elvesztegetvén drága idejeket. A nagyobb iskolákban is a tudományok anyai nyelven taníttatnak: e helyett tehát Alkibiades mondása szerént, olyanokra kell őket tanítani, melyeknek ember korukban hasznát vehetik. — Úgy kell intéznünk a tanításokat, hogy gyermekeink a tudományoktól el ne idegendedjenek, inkább azokat megkedvelhessék, és hogy idővel azok, mind a templombeli tanítások megértésének mind a jó könyvek értelmes olvasásának, mind mind a világi előmeneteleknek alapul szolgálhassanak. Gondoskodnunk kell arról, hogy a külső isteni tisztelet, az igaz keresztyénség előmozdítására foganatos lehessen: a közönséges éneklések, könyörgések, tanítások, ezen célhoz alkalmaztassanak. Gondoskodnunk kell az ekklésiáknak békességekről, mind külső mind belső jólétekről, az ekklésiai közhivatalt viselőknek tisztességes, nyugodalmas állapotjókról, nyomorúságra juthatásokban gyámolíttatásokról, meg vígasztaltatásokról. — Nem elég a hibát a fogyatkozást csak megróni, hanem elő kell adni a jobbat, és annak teljesíthetésére segítő eszközöket kell nyújtani. Ha tehát valaki közülünk ezen céloknak elérésére az eddigieknél alkalmatosabbat hasznosabbat gondol, adja elő írás vagy szó által, és ha azt helybe hagyjuk vegyük munkába, ne higgyük, hogy rólunk mások szívesebben gondoskodjanak mint magunk. Annyit élünk, és annyit érünk, amennyi jó teszünk. Ezeket pedig teljesítenünk kell nagy részint minden külső haszon és megjutalmaztatás nélkül, az Istenért, vallásunkért, s felebarátaink lelki és testi javokért. Ebben az elsőség nem az időtől, rangtól, nem a hivataltól függ, hanem a munkától. Itt van helye betűszerint is megváltó Urunk ama mondásának: „Aki köztetek első akar lenni, légyen a ti szolgátok, és aki nagy akar lenni, szolgáljon az néktek" — Aki hát itt rangot, hasznot, jutalmat keres, célját nem érheti, nem közénkbe való az. — Az előadott célnak elérhetésére, két rendbeliek közül van consistoriumunk összeállítva, t. i. egyháziakból és világiakból. Kétség kívül nem azért, hogy egymás ellen torzsalkodjunk, hanem, hogy barátságos kezet fogva, egy szívvel igyekezzünk az Isten anyaszentegyházának jólétét előmozdítani. És bár ha ezen szerkesztetés hosszas vitatás és kedvetlen ellenállások után állapíttatott is meg, mindazáltal jól meggondolván bátran mondhatjuk, hogy nem ismeri az, az emberi gyarlóságot, járatlan a régibb idők történeteiben, nem fekszik igazán szívén a közjó, aki ezt helybe nem hagyja, feltévén, hogy sem az egyháziak szent hivataluk megkülönböztetésével, sem a világiak hatalmokkal soha vissza nem élnek. Ismeretesek lévén előttünk hazánk története, nem szükséges históriai adatokat