Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

van az engedésnek, ideje van az ellenállásnak. Szükségesek a levegő megtisztítására néha szélvészek, égi háborúk is, de ezeknek ritkán kell előkerülni, különben több kárt tesznek mint hasznot: — valamint az álnokság úgy az erőszak is magában hordozza megemésztő férgét. Láthatjuk vidékünk itten előadott történeteiből mennyire elmerülhet az ember a rosszban és a kegyetlenségben, ha csak a világi hasznot s tekintetet teszi céljává, ha csak kevély zabolátlan indulatit követi, nem gondolván sem Istennel, sem emberrel, sem az igazsággal — minéműek hitünk sorsosinak üldözői között számosan jegyeztettek fel. Ezek ugyan már a világ Bírájától elvették gonoszságok jutalmát, örök gyalázat fedi emlékezeteket minden okos és jó lelkek előtt, mindazáltal tanúságul szolgálhatnak ezen emberiség mocskai a most és ezután élőknek, mert az ő példájukban mint valamely tükörben láthatják, hogy ha őket követik, micsoda ítéletet fog rajok mondani az ő tőllök már semmit sem tartó maradék, s előre érezhetik rothadt emlékezeteknek undorító bűzét: s ha hiszik az Isten lételét és az ítéletet, ezeknek példájok harsogva kiáltja fülökben, hogy hatalmokkal, tekintetekkel, a világtól szentnek tartott és tisztelt hivatalokkal soha vissza ne éljenek, az ártatlanoknak üldözésekre, mert a méltatlansággal illetetteknek könnyhullatási és kiontott verők, bosszúállásért kiált az égben, ahhoz, aki titkon nézi az emberek cselekedeteit, s megfizet nékik nyilván. Valóban ha a világ hatalmasai el nem foglaltatva, a jelen voltaktól, inkább figyelmeztek volna a történetek tanításaira, mint hízelkedők szavaira, sok olyan tetteket kerültek volna el, melyek az ő emlékezeteket a maradék előtt lemoshatatlanul beszennyezték. De minket is figyelmeztethetnek Egyházi Vidékünk történetei arra, hogy körül nézvén magunkat, gondoljuk meg micsoda helyen állunk az emberi társaságban, melyek itt a mi kötelességeink? mimódon tehetünk azoknak eleget? és serkenthetnek azok az előttünk éltek szép példájoknak követésére. Ez a mi Egyházi Vidékünk, melyben szinte legelőször tetszett fel az Evangyéliom feljövő napjának hajnala, és amelynek azóta valamint neve, úgy határai, s kebelében lévő helységeik száma sok képpen változott, jóllehet csak 22 anya és 18 leányekklésiákat foglal is magába, mindazáltal, mind messze kiterjedésére, mind 107 000 lélekből álló népességére nézve, e mi főtiszteletű superintendentiánkbeli minden egyházi vidéknél nagyobb és népesebb. Valóban ily sok ezerről való gondoskodás, nem csekélység azok előtt, kik hivatalokba jó lélekkel igyekeznek eljárni! Eddig igen csak megelégedtünk azzal, ha az ügyes bajos dolgokat eligazíthattuk, a megüresült helyeket betölthettük; de vajon eleget tettünk é ez által kötelességünknek? Gondoskodnunk kell nékünk arról, hogy iskoláinkban gyermekeink, az ő tehetségekhez alkalmaztatott hasznos tanúságokat nyerhessenek, s a jámbor erköl-