Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

képpen jutott hozzánk az isteni gondviselésnek ezen áldása? Kik voltak e mi vidékünkben ennek alapítói, terjesztői és gyámolai? miféle viszontagságokon mentenek által ennek tagjai? hogy ezeket mi előttünk meg nem írták, mentséget érdemelnek, kivált azon időkben, mikor a sok üldözések között markokban hordozván mintegy lelkeket, ezen munkához se kedvek, se idejek nem lehetett — de mi reánk, kik békességben élünk, méltó panaszok lehetne az utánnunk következőknek, ha ezt elmulasztottuk volna. Ezen panasznak rólunk leendő elhárítása, indított engemet egyrészről Egyházi Vidékünk történeteinek itteni megírására — másrészről pedig a mindenek Attya, és elhunyt elődeink eránti szeretet és háládatosság, kik az isteni gondviselésnek ujjai eszközei voltak a mi lelki megáldattatásunkban; — egyszersmind azok a hasznos tanulságok, melyeket jelenleg vehetünk az azokra való visszaemlékezésből. — Láthatjuk ugyanis ezekből, mely csudálatos utakon vezérli az isteni bölcsesség az emberi lelkeket közelebb az elébek tett esméret és jó erkölcsbeli tökéletesedés céljához — s miképpen érleli ezeket a sok akadályok viszontagságok között, hogy idővel jó gyümölcsöket teremhessenek, melyek biztatásul, vigasztalásul szolgálhatnak azoknak, kik az igazságnak baráti és gyámolai. Láthatjuk, mit és miképpen kell cselekedni, mit kell eltávoztatni ha vallásunknak virágzó állapotra jutását s békességét, hitünk sorsosinak a hasznos tudományokban, a jámbor erkölcsökben, és a társasági jó állapotban előmenetelt kívánunk szerezni. — Követni kell ti. a világ bölcs igazgatójának példáját, aki noha mindenttehető, mégis a föld terméseit csendességben, de csak egy órát is munka nélkül el nem vesztve, az esztendő részeihez alkalmazva neveli és érleli meg. Mint a szántóvető előre elkészíti a földet úgy veti el abba a magot — így kell nékünk is cselekedni, s mikor ebben híven eljárunk békességesen kell várni míg az igazság elvetett magva felnevekedik és gyümölcsöt terem. — Láthatjuk mely szükséges megváltó Urunknak amaz intését előttünk tartani: „Legyetek okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok." Sok példái kerülnek elő itten annak, miképpen ejti magát az ember csekélységért veszedelembe, mert indulatos, előre nem néző, s az okosságra nem hallgató — miképpen rontja meg az álnok, ígéreteinek esküvéseinek ellenére, a magára nem vigyázó, csak igaz ügyében bizakodó — nem elégszik meg annak elvesztésével, hanem még halála után is gyalázza emlékezetét — akarván ez által esmeretes gonosz tettét a maradék előtt igazoltatni. — Láthatni itten annak is sok példáit, hogy ha az igazság úta egyenes és világos is de nem mindenkor barátságos, mert az igazságnak is vannak ellenségei. Mint az egészséges szem gyönyörködik a világosságban, de a fájós szemet sérti, — így az igazság kedves a jó lélek előtt, de botránkoztató a rossz előtt, kivált ha az ő kényének, hasznának nem kedvez. Ha tehát az igazságot előmenetelesítni akarjuk, ki kell erre a jó útat módot keresni, el kell hárítani az akadályokat, a csalárdság útait el kell rekeszteni, különben a leghasznosabb igazságok is letapodtathatnak. Ideje