Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis Bálintönéletrajza

a tímár mesterséget választotta magának, s megtanulta azt Budán. A harmadik Pál; ez Debrecenben tógatus deák; mi lesz? — az idő választja meg. — Lehetnek, akik idővel kívánnák tudni, milyen volt a külső formám, ezenek kedvére írom le: magasságom 5 láb, 2 hüvelyk [kb. 165 cm] állásom még eddig egyenes; ifjúságomban sovány, könnyű testű voltam, most vaskosabb, testesebb; járásom mérsékelt sebességű; jó hangú, erős mellel áldott meg a természet; terhemre a beszéd nem igen van; ritkás puha fekete hajam, ötven esztendős koromtól kezd tarkulni; két szememmel ifjúságomban sem láttam messze, de közelről most is jól látok; orrom egyenes; ábrázatom ovális kerek, színe barnás-piros. Öltözetem olyan volt, mint a közelebb levő kollégáimé, csakhogy az én köpönyegem sötétkék volt, a bundám prémje farkasbőrből volt. Templomba, halotthoz háromszegletes kalapban jártunk 1812-ig, hanem akkor követvén esperes Kis András és jegyző Juhász István példáját, az egész egyházmegyebeli papság magastetejű selyem kalapban kezdtünk járni, ez a szokás most is. — A csizmánkat most hegyesre, majd tompára szabták a divatot követő csizmadiák. — Nyáron viseltem gombos, hosszú, magyar papi dolmányt, tafota övvel, képemet is abban festette le a fiam. — Az ételben mértéktelen és válogatós nem voltam; egyféle étellel is megelégedtem; a heringen és csigán kívül minden szokott ételt, hajói készítették, megettem. A víznek mindenkor jó barátja voltam, bort keveset, azt is leginkább vízzel elegyítve ittam; pálinkát, sört, mint amelyeket egészségemnek ártani tapasztaltam, felette ritkán és keveset ittam. A pipázásra közelebb említett kollégám; a kávéra feleségem kapatott rá, de kívánságból egyiket sem gyakoroltam, hanem csak szokásból; egyiknek sem voltam rabja. A természetes egyszerűségnek barátja voltam, tükör nélkül borotválkoztam, hideg vízzel; hajamat magam nyírtam le, borbélyra ezekért nem költöttem. Ha gyomromnak nehézségét, véremnek duzzadását, fejem fájását éreztem, apránként 2—3 icce vizet megiván, leginkább hasznomra volt. Kétszer voltam harmadnapos epés forró-hideg lázban, a hánytató, a főtt meggynek meghűlt hígult leve legtöbbet használt, a kinin ártott. — Egy nyáron, nagy melegben, fedetlen kocsin, pipázva, egész nap utazva igen felhevültem, az orrom vére elindult és harmadnapig több ízben eleredt, nehéz volt megállítani. A gyomorbeli kólika miatt is szenvedtem két télen; a káposzta és sertéshús okozta, a vízivás és a budai veresbor gyógyított ki, meg a rebarbara. Éjszakázni nem szerettem; ritkán talált egész életemben ébren a 12 óra; rendszerint 10 órakor feküdtem le, reggel 5—6 órakor keltem fel. Soha az ágyban se nem pipáztam, se nem olvastam, gyertyánál is nem igen dolgoztam; leginkább járkálva tanultam és csak akkor ültem, le, ha gondolataimat le akartam írni, vagy megfáradtam. A barátságos beszélgetésben gyönyörködtem, de csak úgy, ha az minden nagy gond és ceremónia nélkül folyt, — ha valaki nagyon szeretett beszélni, utat adtam neki s hallgató lettem. A feszelgést,