Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

TERMÉSZETI CSAPÁSOK BÉKÉS ÉS CSONGRÁD VÁRMEGYÉBEN A XVm. SZÁZADBAN A Szentesi Reform. Ekklésia históriája I. kötetének előadása szerint (KIS BÁLINT) 1748. esztendőről 10. sz. feljegyzés: A legelső sáska sereg július 20-án tűnt fel, délután 2 órakor. Annál nagyobb sereg ismét 22-én, 23-án, sőt minden nap egész 28-ig. Összeszámláltatván: volt 15 sereg. 25-én napfogyatkozás is volt, a sáska sereg egész a templomig ellepte a várost; az idő is felleges lévén, a sáskák temérdek serege is délben a városra jővén, — rendkívüli sötétség lett, a nép ezúttal semmit sem tehetett a sáskák ellen, csak a harangokat félre verték. Augusztus 20-án ismét az egész város kivonult sáskát kergetni. A Nádas Halomnál és a Pankotai szigeteken szerte szét csodálatra méltó, sok ezerből álló gólyák sokasága által emésztettek a tojósáskák egynéhány hét óta, amíg útjukra el nem indultak, kb. szeptember 7-ig. Ebből a sáskajárásból az egész tartománybeli református ekklésiák az Istennek általános ítélete alatt maguk megalázkodásának bizonyságára és az Őfelsége haragjának engesztelésére közönséges böjtöt minden újhold-vasárnapra hirdettek, háromszori istentiszteletet rendelvén azon szent napra. A középső 11 órára hirdettetvén, akkor volt a népnek bűnbánatot kifejező együttes esedezése. 1749. évi 5. sz. feljegyzés: A sáskák immár, melyek a mi határunkban szerteszéjjel elvesztek, mindenütt kikelteknek lenni hirdettettek, úgymint Ecseren, Donáton stb. Emlékezetes a kondorost sáskákra tett expeditioja Békés vármegyének, hova az egész vármegyéből számtalan nép mindenféle erővel, bölcsességgel és eszközökkel parancsoltatván, gyülekezett, de ugyan a föld színén mászó apró férgecskéken mindezekkel hatalmat nem vehetett. Itt nálunk az egész város lakossága a vármegye parancsolatjából az egész télen a rájuk kirótt itce mérték szerint felette sok hordó sáskatojást szedett és hordott a városházához; amelyeket oda vittek, az ki nem kelt többé, mert a torony mellett levő üres nagyon mély meszes verembe örökösen eltemették a város alkalmazottai. Mindazáltal, mintha csak egy szemecskét sem hoztak volnaugyan egy híja sincs a már kikelt sáskáknak. Csak az egy Nádas-Halom mellett, ahol minden kímélet nélkül sok idő alatt tüzelték, úgyszólván lapáttal hányhatták