Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

ségnek, kivált mióta a háború elmúlván magyar lovaskatonák jöttek vidékünkre kvártélyozni. A csínosodás sokat kimarkolván a jövedelemből, nem jutott a szeretet és irgalmasság munkáinak gyakorlására. Ha ez a csinosodásra való vágyódás általánosabbá lesz, városunk mostani életmódja mellett meg nem maradhat: vagy el kell szegényedni, vagy új jövedelemforrásokat kell keresni. Ha voltak hellyel-közzel békétlen házasok, kivált azok között, akik a társválasztásban nem annyira az erkölcsre, mint vagy a szépségre, vagy a gazdagságra néztek, — de sokkal többen voltak, akik szeretetben, békességes egyetértésben éltek, s együtt hordván a ház terhét, szép előmenetelt tettek, s gyermekeiket is jól nevelték, ezek még idővel a maradék megszentelői lesznek. Ha voltak is istenkáromlók, hamis esküvők, kevélyek, tolvajok, csalók, rágalmazók, tisztátalan életűek, sokkal többen voltak, akik ezekben a bűnökben nem voltak részesek, hanem inkább az ezekkel ellenkező erényeket gyakorolták. Ha a koldus, vagy a nyomorult szegény házuknál megkereste embereinket, kérvén tőlük alamizsnát, adtak azoknak, — de hogy önként indultak volna arra, hogy ezeket részesítsék abból, amivel bővölködnek, vagy mikor lakodalmat szerzettek, hogy egy fazék ételt küldöttek volna az ispotály bélieknek (amire pedig a násznagyokat sokszor serkentettük) — ritkán történt meg. Jó lévén dolga a „Pohárnoknak", elfelejtkezett a szegény „Józsefről". Elegendők lehetnek ezek a feljegyzések arra, hogy ezen korszakbeli embereknek vallásbeli és erkölcsi állapotához hozzá lehessen mérni az utánunk következőket. Az erkölcs és kegyesség lelke titokban van, azt csak az Isten látja. Mi nagyobbrészt csak a külsőkből ítélünk, azért sokszor meg is csalatkozunk. Tökéletesség a világon nincs, minél nagyobb csomó a gabona, annál több aljat ejt ki belőle a rosta. Hajónak tartjuk azt, amiben kevesebb a hiba, mint a jó tulajdonság; úgy a mi időnkben élteknek vallásukra és erkölcsükre nézve is emlékezetüket a jóról megdicsérve bocsátom át a maradéknak. Adja az Isten, hogy ennek a századnak a végén azt írhassa erről az ekklésiáról az akkor élő lelkipásztor, hogy ennek tagjai elhunyt elődeiket mind szent vallásuk iránt való szeretetben, mind jó erkölcsökben felülmúlták, és a mostaniaknál jobban megérdemlik, hogy ők szentesieknek neveztessenek.