Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - Lelkészi szolgálatban

és német nyelv gyakorlását. Javasolta, hogy a könyvek készítésére „hivattasson fel az egész tudós magyar református lelkészi és tanítói kar", hogy „mielőbb kinyomtassák a tankönyveket". Az egyházkerületben a tankönyvek kiadása késett. Végül is 1842. január 1-én délután tartott nevelési albizottmányi ülés foglalkozott. „A nemzeti iskolák tanítási módjára és az azokban tanítandó tudományokról" című tervezetével, s azt április 3-án a főválasztmány elé terjesztette. A főválasztmány 1842. április 18—19én megtárgyalta s így került eredményesen az 1842. április 20-án tartott egyházkerületi közgyűlés elé. Mint egyházkormányzó intenzíven foglalkozott a kollégiumban folyó oktatás, fegyelmezés és nevelés kérdésével. Nézeteit 1845. március 15-én közölte Szoboszlai Pap István püspökkel és arra kérte, hogy értekezését terjessze a közgyűlés elé. Javaslatának főbb pontjai, melyeket következetesen képviselt, a következők voltak: 1. az etikai nevelés fontosságát hangsúlyossá kell tenni, 2. az Isten és felebarátaink iránti szeretetről szóló intések megtartását példaadás által gyakorolni, 3. a tanuló ifjak engedelmességükről, példás magatartásukról fogadalmat tegyenek, 4. az oktatók különös gondja az általuk tanítottak megszerettetésére irányuljon, melyet — nem a tanulócsoportokban történő ismétléssel és szószerinti magolással —, hanem a saját szavukkal való előadásmódnak, önállóságuk lehetőségének megadásával kell biztosítani, 5. a közösségi életgyakorlatra, egyesületek, társaságok alakítására a tanuló ifjaknak lehetőséget kell adni, 6. szabadban való tartózkodásukra nagyobb lehetőséget kapjanak és a kézimunkai gyakorlatra buzdítást nyerjenek, 7. a diákok városi elszállásolása és 8. saját pénzükkel való takarékos gazdálkodása ellenőrzendő, 9. „Legyen minden tanuló ifjúnak naplója", melybe nevezetesebb történeteket, anekdotákat, tudományos előmenetelüket stb. jegyezzék be. Reformtervezetében az „atyáskodó" nevelés mellett külön fejezetben foglalkozott a fegyelmezés kérdésével. Elengedhetetlennek tartotta büntetés kirovása előtt a négyszemközti intést, a diáktársak, majd a tantestület előtti feddést. Csak ezután következhetne az iskolabírósági ítélkezés. A következő fokozatok lehetnének: nyilvános bűnbánattartás, a kollégium kapujánál fekete táblára kiírás, magános zárka kenyéren és vízen — bár legszívesebben venné, ha ezt a fokozatot törölnék —, végül legsúlyosabb büntetésül jöhetne a kollégiumból kizárás, megátalkodott bűnök esetében javító-intézetbe küldés. A javulást ígérőnek egy esztendő múlva vissza lehetne térni a kollégiumba.

36 Részletes javaslatát a kollégiumi reformok