Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

jó ára volt, de néha annyit sem adtak érte a zsidók, kiknek eladta a király a dohánnyal való kereskedést, — amennyit a kertész megevett, míg a dohányt termesztette; zsíros, erős dohány termett ezen a határon. A kereskedést a zsidók folytatták, egy-két magyar volt csak, aki sót, szalonnát árult, vagy Kecskemétre s Pestre gabonát hordott eladni. A kofák pedig kenyeret, gyümölcsöt áruigattak. Marhával kupeckedők is voltak egynéhányan, pl. Székely István, Szépe János, Vecseri János és mások. Kevéssé figyeltek ennek a városnak lakosai a kereskedésre, mutatja, hogy ekkor egy kereskedő hajó sem volt, mely szentesieké lett volna, holott a Tisza hozzá nagyon közei van. Sokszor ösztönöztem a tehetősebb gazdákat, hogy összefogván készíttessenek egy hajót a kereskedésre, de ez csak álomnak tetszett. A szőlőművelést csak úgy tartották ebben az időben, mint a gazdaság pótlékát, hogy legyen a gazdaasszonyoknak, gyermekeknek nyáron honnan gyümölcsöt s szőlőt enni; kevés figyelmet fordítottak ennek okosan való nevelésére, kevés is volt belőle a haszon. — A gyümölcsfák csak vadon nőttek a múlt században, de ez időszakban már a prédikátorok, Kecse Nagy András és Takács Balog István sok százakat oltottak, mindenfelől összeszerezvén a nemesebb fák ágait. A szüretet az uraság tisztjei határozták meg, néha akkor, mikor már a sok eső miatt a szőlő fürtöt vesztett. A szentesi bor jó volt, kivált amelyekkel jól bántak s alkalmas pincében tartottak; jól el is kelt, ha valaki eladhatta annyi áron, hogy Kőrösről lehetett ide borokat szállítani, amennyiért a szentesi bor eladatott. Az asszonyok foglalatosságai voltak: a főzés, sütés, mosás, háztisztogatás, fonás, szövés, a szőtt vászonnak megfehérítése, ruhának való megvarrása, a gyermek nevelése, sertéshizlalás, aprójószágok tartása s más effélék. Ezek körül egy gondos gazdaasszony mindig talált dolgot; de sok szegény napszámosoknak s béreskedő zselléreknek felesége a gyermeknevelésen kívül ifjúságát heveréssel, házalással töltötte el, elemésztvén érdemtelenül azt, amit szegény férjük nehéz munkával szerzett. A béreseket szokták fogadni leginkább újesztendőkor, a juhászokat Demeterkor, a szolgálókat részint újesztendőkor, részint pünkösdkor. — A béresek közt első az öregbéres, ennek több fizetése van a többinél, de több a gondja és dolga. Neki kell a többi béresre vigyázni. Előbb kellett a munkában mennie, ő számolt minden gazdálkodáshoz tartozó eszközről. E század kezdetén fizetése egy öregbéresnek volt: egész ruha, fias marha, 30—40 frt, 2 köböl vetés, egy sertés, egy kocsi tőzeg, egy kocsi szalma, 2—3 darab marha-teleltetés. Ezek a bankószaporodáskor is megmaradtak, csakhogy a pénz sokkal többre ment. Egy szolgáló fizetése ment e század elején 18—20 frt-ra, de már 1808-ban ment 150-re. A napszám fizetése volt a század elején 20 kr, 1808-ban pedig már volt 5 frt. A bankó megötödöltetvén a pénz kevesebb lett, jószágnak, életnek ára leszállott; azonban a béresek, szolgálók csak a régibb bankó világbeli fizetéshez akarták magukat