Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet
látta kék, zöld virágok, veres és sárga levelekkel és sokféle színű madarakkal. Volt ezenkívül a falra felakasztva vagy néhol a falba bevágva egy kis tékácska, melyet be lehetett zárni; ebben tartották könyveiket, palackjaikat, poharaikat, fésűjüket, acéljaikat, borotváikat, portio-libellusaikat és más eféléket. Függött a falon a gerenda alatt egy kis tükröcske, rendszerint abban a tokban, melyben s zsidótól megvevődött; ez alatt függött a kefe, csörögemetélő, olló és kalendárium. — A tehetősebb gazdák házában voltak az asztal mellett lévő padok felett fogasok, erre voltak felül rakva régi jóféle cintányérok és cserép-tányérok, a rajta levő szegekre pedig kancsók voltak aggatva, de már ezek 1805 táján a módiból kimentek. Az ágyak felett a tehetősebbeknél fedelek voltak, melyeknek 4 oszlopa a nyoszoja 4 lábának felső végéhez volt belefúrva; erre raktak az asszonyok vásznakat, gombolyagokat, orsókat, motollát, régi valamiket, meg a nagy bibliát. Az ágyak lábai magasak voltak, székről kellett rájuk felmászni. Ez alatt tartották a csizmát, papucsot, kupajkát, a kotlók is itt fészkeltek, — és erre célzott T. Péceli József a kotlót összenyomó szegény házaspárokról mondott szép meséjében. A kemencék leginkább ún. boglya-kemencék voltak, széles patkával, tágas kuckóval. A kuckóban voltak az ecetes kannák, és akinek volt kősója; a patka volt a közönséges ülőhely, kivált télen; ezen ülve fonogatták a lányok, asszonyok, mécsvilágnál, melybe zsír vagy repceolaj volt töltve, és amely mécs a gerendáról lefüggő tartón állott. A patkán háltak a kisebb cselédek. A ház ékességei voltak a falra jó magasan felraggatott egynéhány ákombák képek, melyek Tündér Ilonát, Ádám—Évát, fiastyúkot, kakast, lovas katonát, Árgirust kis kutyájával stb. akarták kiábrázolni, amelyeket holmi sáfránt, borsot, bicskát, kovát áruló tótoktól, vagy pedig orvosságot, szagos olajat, édesgyökeret, medve-cukrot áruló háti-patikusoktól 1—2 kr.-on szerzettek, annak utána ezeket sárga gyopárral, vasvirággal, kársai rózsával, bársonkával felbokrétázták. A gerendákra birsalmát, ujjas tököt szoktak rakni, ezenkívül bors-füvet és bazsalikomot, melyből, mikor a házban valami kedvetlen szag volt, egy csomót tenyerük közt szét dörzsöltek és így a házat jószagúvá tették. A házi eszközöket rendszerint Húsvét előtt való héten kivitték szellőzni; megtisztogatták; a házat kimeszelték, a földjét sárgafölddel, a faltövét feketével bemázolták s úgy eszegették Nagy Pénteken a tarka tojást, Húsvétban pedig a jó kalácsot. Rendesen minden háznak volt két szobája: a nagyobb és kisebb; a kisebbiket csak pompára tartották, abban nem laktak, nem is fűtötték télen; ide hívták, ha becsült vendégük ment. — A nagyobb házban vagy cselédházban laktak a gazdák, gazdasszonyok, cselédjeikkel s azokkal együtt ettek. Az ágybéliek ezek voltak: Alól szalma, az be volt takarva vastag lepedővel, szalma-takaróval, ezen felül volt egy derékalj, tollal megtöltve s betakarva lepedővel; főtől volt 2—3 vánkos, kartonból vagy szőrrel cifrán kivarrt fehér gyolcsból, takaródzó volt dunna, paplan, pokróc. A pitvarban volt a konyha, mintegy
