Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

levő szőrt szinte az álluk hegyéig meghagyták; nevezték ezt pofaszakálnak. Bajuszukat rövidre vágták, némely hetyke legények kulimászolva felpederték. — Ezen különböző ábrázat és szín okának lehet gondolni azt, hogy ennek az ekklésiának tagjai sokféle nemzetekből, messziről ide származott famíliákból gyűltek össze. Míg a török bírta ezt az országrészt, sok török, tatár, rác famíliák telepedtek meg itt. Sokan hoztak Kőrösről, Kecskemétről feleséget. Jöttek ide felső tós vármegyékből szolgálni s itt maradtak. A vallásbéli üldözés miatt sokan bujdostak ide Dunántúlról, meg az egri püspök megyéjéből, s még Csehországból is, minemű volt a Fekete Cseh famíliának ide származott nagyatyjuk, kinek még unokáin is látszik a tisztes cseh ábrázatnak maradványa. Termetre nézve jó növésűek, egyenes állásúak, hideget, meleget, munkát sokáig győző erős testalkotásúak. Egészségük is tartós szokott lenni; lehet mindazáltal tapasztalni, hogy a nyár piros-pozsgás ifjak, leányok a szabad ég alatt való munkákból a házakba kerülvén, — elsáppadnak, kékes szennyes színűekké lesznek, amit könnyen észre vehet, aki az újkenyéri és böjti úrvacsorán megjelenőket összehasonlítja. Ennek oka a szoros, gőzös ház; sok férfi teli pipázza a házat, sem a maga, sem cselédjének egészségével nem gondolván. A káposztát bent savanyítják, hajukat, ruhájukat zsírral megkenik; mindezek a meleg házban a levegőt megrontják. Az ablakot sok helyen nem lehet kinyitni s a házat szellőztetni; ahol ki lehet is nyitni az ablakot, — nem szeretik, féltvén a házat a kihűléstől; ehhez járul a sok sertéshús evés és a zöldségnek, gyümölcsnek hiánya is. — öltözetjük a férfiaknak nyáron volt: kalap, egészen a fejükhöz álló, nagy karimájú ; ing, melyet némely hetyke legények oly rövidre szabattak, hogy a derekukat csak félig érte be, a hasuk nagy részt mezítelen volt; gatya rövid szárú, de lehetőségig bő; csizma, vagy a mezőn bocskor. A városban a pásztorokat és holmi gyermek béresecskéket kivéve — senki bocskorban nem járt. Egy kis, derékra való, fényes-gombos lajbi. Esős vagy hűvös időben vastag fehér szűrposztóból készült bő dolmányt vagy kankót öltöttek; ezen felül hasonló posztóból készült szűrt vettek, melynek a gallérja négyszegletre a hátuk közepéig ért le; a két bő ujját pedig némelyek bekötötték és ez tarisznya vagy zseb gyanánt szolgált. — Télen viseltek fehér vagy fekete báránybőr sapkát, mely kereken a fejükhöz állott, körül egy jó darabon felhajtották és kemény hideg időben a fülükre lehajtották. Fekete pamut nyakravalót, juhbőr dolmányt vagy prémtelent, mások prémest, belőlszőrös nadrágot és hegyes orrú, vastag, tehénbőrből készült nagy zsíros csizmát, felső kabátul bundát, vagy szűrt. A tehetősebb gazdák és fiúk hordtak kisebb karimájú, szegletes, alacsonytetejű kalapot, selyem nyakravalót, ezüstgombos dolmányt és lajbit, kék posztó szíjas nadrágot, kordovány vagy fisléder csinos csizmát magyar sarkantyúval; esőben kék magyar köpönyeg volt, télen inkább suba; sapka vagy lengyel süveg, vagy olyan báránybőr sapka, melyet körül egy arasz-