Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - IV. KÖTET

panaszolkodni a felség színe elé nem juthattak, ha pedig köznév alatt panaszolkodtak, orvosló kezekre nem találhattak, nevezetesen: 1761-ben instált a debreceni magistratus, hogy a protestáns vallású céhbeliek vallásokkal ellenkező ceremóniáknak teljesítésére, processióra, a szentség előtt való letérdelésre stb. ne kényszeríttessenek, nem volt haszna. Ugyanebben az esztendőben ugyanazért instáltak a hódmezővásárhelyi csizmadia céhbeliek meg nem hallgattattak. 1763-ban instáltak a superintendentiák, hogy a protestánsok házassági pereik megítélése adódjon az ő hitek sorsosi közül való ekklésiai elöljáróknak, és ne a katholikus püspökiszéknek, ahol sok méltatlanságokat kell szenvedniek — nem nyerték meg. 1789-ban mely boldog emlékezetű Mária Theréziának utolsó esztendeje volt, minthogy ebben november 29-én 64 esztendős korában megholt, belefáradván a sok méltatlanságoknak szenvedésébe, közönséges név alatt beadják gravameneiket, s kérték, hogy vallásokat helyheztesse abba a szabadságba, melyet adtak annak a 1606—1608—1647. esztendőkben készült racificatiok. Beadták ezt gróf Teleky József, Vay József, gróf Ráday Gedeon, báró Prónay. A Felség kegyelmesen fogadta őket, és megengedte, hogy panaszaiknak nagyobb részét szóval is előadhassák. Megindult a könyörülő szívű királyné, s így szólott: Meine Kinder, Ihr veríraut doch mir nichí! melyre Vay így felelt: Majestat! das Vertrauen ist reciproc

135 — megígérte sorsoknak jobbítását, de a halál ennek teljesítését megakadályozta. 1781-ben tehát II. József császárnak ágens Nagy Sámuel által újra beadták gravameneiket, minden állításaikat, panaszaikat, tanúkkal, példákkal bizonyítván bé. Ez az okos, nemes szívű fejedelem a protestánsok sorsa jobb lábra leendő állítását meg is tette.