Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - Lelkészi szolgálatban

Kis Bálint lelkésztársa. A szolgálatokat egymás közt békésen osztották meg s egyikük ellen sem volt panasz. Az egyházi épületeket a bizottság rendben találta. A gyermekek szorgalmasan jártak az iskolába. A rektoron kívül a fiúiskolában három, a leányiskolában két tanító oktatott. Kis Bálint az oktatás színvonalának emelését tűzte ki első célként, azért legfontosabbnak az iskolaépítést tartotta. Az új iskola 1803-ban el is készült. A gyülekezet növekedése nyomán azonban már 1806-ban a nagyobb és korszerűbb templom tervezésébe kezdett, mert gyülekezetépítő munkájában az iskolai gyermekoktatás és a templomi felnőtt-tanítás összefonódott. A templomépítés előrehaladásával együtt növekedett a gyülekezet. 1824-re a házaspárok száma megduplázódott (3006-ra) s az egyházi vizitáció szerint a gyülekezet lélekszáma 10 757. A lelkigondozás kiterjedt Tés leányegyházközségre és a szegvári tömlöcben levő rabokra s az ott szolgáló katonákra is. Az új templom 1826-ra készült el. Amikor a régi templomból a padokat áthordták és az első istentiszteletet megtarthatták, Kis Bálint I. Sámuel 7:12 alapján prédikált „mindeddig segítségül volt nékünk az Isten..." Amikor az új szószéket is használatba vették, Lukács evangéliuma 11 részének 21. verséből vette a tanítást és arról szólt: „boldogok, akik hallgatják és megtartják az Isten beszédét". Gyülekezeti munkájának harmadik eredménye lett az 1836-ban felépült új lelkészlakás. Eddig — 37 éven át — „pontosan olyan egy szoba-konyhás-kamrás ház volt a parókiája, mint legtöbb hívének ... Beérte azzal — emlékezik rá Imre Ernő —, hogy volt egy külön dolgozó szobája. Példát adott a szerénységre és alázatosságra."

24 Pásztori munkája a gyülekezet lelki és anyagi gyarapodását eredményezte. Az egyházlátogató bizottság 1843-ban Kis Bálint és Dobozi Mihály lelkészek gondozása alatt 12 861 lelket vett számba. A leányegyházközségek száma kettőre nőtt s teendőjük közé tartozott akkor is a börtönmisszió. Kis Bálint mellett fia, Pál, akit 1842-ben szenteltek lelkésszé, mint segédlelkész működött. Az iskola színvonala szintén emelkedett. A fiúiskolában az igazgatón kívül öt tanerő volt, a leányiskolában hárman tanítottak. Az énektanításban jelentős szerepe volt Kása Mihály kántornak, aki Kis Bálinttal majdnem egyidőben került Szentesre és haláláig együtt szolgált vele.