Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

ISKOLÁK, TANÍTÁS, TANANYAG Megszabadulván ez a rész a töröktől 1686-ban, ismét a rácok s németek által pusztíttattak el 1711-ben, hanem lecsendesedvén ez a rész, mely Rákóczival tartott, s a békesség helyreállíttatván, a széjjel széledt lakosok összegyűlvén leégetet helységeiknek hamvain, valamint a templom falának befedése, úgy az iskolák helyreállítása is első gondjok volt. Nagy fogyatkozások volt mindazáltal a vidékünkbeh iskoláinknak, hogy ezekben az olvasás és írás megtanulása után, legkedvesebb idő fordíttatott a hasznos tudományokra, legtöbb pedig a deák nyelv tanulására, melyekkel 5—6 esztendeig gyötretvén a szegény tanuló gyermekek, minekutána az iskolát elhagyták, semmi hasznokat nem vették egyebet, hanem hogy szoktatódtak a mások kényekért való haszontalan munkának zúgolódás s ellenállás nélkül való hordozására, a feljebbvalók eránt való vak engedelmességre, s az általok okoztatott méltatlanságoknak csendes keserűséggel való eltűrésére. A vallást is a Katekizmus homályos előadása szerént tanulván, a könyv nélkül megtanult szókon kívül, kevés világosságot vihettek ki az iskolából, az erkölcsi tudományt pedig nem is tanulták szinte 1807-ig. Látták iskoláink ezen fogyatkozását ekklésiáink elöljárói, de ezeknek megjobbítására nagyon vontatva igyekeztek, írtak ugyan Methodus docendi-t a Debreceni Collegium számára, kimutatták micsoda tudományokat, melyik auctorból taníttassanak, de az alkalmatos tanítók készítéséről nem gondolkoztak. Hiába pedig a jó törvény, ha nem jók a törvénytévők. A falusi iskolákat tekintetbe se vették a debreceniek, a tractuale consistorium pedig mindég csak a superintendentiától várt, s magától senki se csinált a kebelebeli iskolák jobbítására semmit. A vallásnak érthetőbben való tanítására írt ugyan útmutatást superintendens Benedek Mihály 1804-ben, és már ennek egyik része az erkölcsi tudomány, de ez nem a tanítványok hanem a tanítók számára készült. Ebből kellene nékik kiszedegetni a tanítani valókat, s arra tanítványaikat szóval megtanítani, de ennek helyes megválogatására, és ilyen módon való teljesítésére száz tanító közül alig vállalkozik tíz. Azonban ez oly hosszasan van írva, hogy azok a gyermekek, akik egy esztendeig járnak falusi helyen az iskolába, felette kevésre mehetnek benne, s nagy részint minden vallásbeli esmeretség nélkül hagyják el az iskolát. Arra pedig soha sem lehet menni, hogy a szegény ember 5—6 esztendeig járassa fel gyermekét.