Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

Gyarmati Ferenccel holtig való egyenetlenségben élt, úgy hogy 1803-ban, amikor megholt, azért rendelődött Makóra a gyűlés, hogy a köztök lévő egyenetlenség lecsendesíttessen, de minthogy éppen ekkor holt meg, egyebet a gyűlés nem tehetett, hanem utolsó tisztessége megadásában résztvévén, tanúja volt a makóiak megholt papjok eránt való nagy szeretetének, kik őtet a templom mellett lévő kriptácskába eltemették. írt ő egynéhány kegyes énekeket, ily titulus alatt: Bádjadt lelkeket élesztő csendes músika, mely kinyomtatódott 1795. esztendőben. XIV. Szálai Pál. Született Nagykőrösön, hol az attya Szálai György prédikátor volt, az annya volt debreceni prédikátor Komáromi György leánya Krisztina, ki is özvegységre maradván ezen fia tartotta mind haláláig. Kezdette tanulását Kőrösön, folytatta Debrecenben, ahonnan ment Hajdúböszörménybe rektornak. Végezvén rektóriáját ment Patvariára Eperjesre, hol a tót nyelvet megtanulta. Innen ment Losannába, Genevába tanulni. Visszajővén lett báró Beleznay Miklós udvari papja Pilisen. Onnan vivődött rendes prédikátornak Fúró Mihály helyébe Balatonfüredre, itt esztendeig lakván elvette feleségül Fúró Mihály szép, jó, és gazdag özvegyét Márton Erzsébetet. Meghívódott Szentesre prédikátornak, testvére Szálai Lídia férjének, fiscalis Dobosy Gergelynek eszközlése által, s itt fordította német nyelvből magyarra Burkit Wilhelmnek Péter és Jakab Apostolok levelire tett magyarázatját, s kinyomtattatta 1792-ben, mely rajta veszvén, benne sok kárt vallott. Lefordította ezen kívül Sebastian Kluge nevű munkáját Saltzmannak, ily titulus alatt: Eszes Péter, úgy szinte Szent János Apostol leveleit Burkit után, de amelyek írásban maradtak, s György testvérének kezébe kerültek. Megholt Szentesen 1802-ben november 10-én 47 esztendős korában. Jó pap, muzsikás, németül, franciául, tótul, oláhul beszélő — jeles ember volt. XV. Szikszai Benjámin. Született Makón, hol akkor az attya Szikszai György prédikátor volt. Tanulását végezvén Debrecenben, lett elsőben kabai, azután makói prédikátorrá, itt lett tractualis assessorrá is. írta a Biblia Szövétneket, melyben a Szent Máté Evangyéliomát magyarázza a templomban elmondódni szokott mód szerént. Kinyomtatódott ez Szegeden 1814-ben. Azután írta a Biblia Győzedelmet, kijött Szegeden 1824-ben. írta a Római Katholikusok és Protestánsok közt fennálló Uniót Beszélgetésekben. — nyomtatódott Szegeden, 1824—24-ben két darabban — a 3. darab írásban maradt. Végezetre írt egy kis könyvecskét ily titulus alatt: Próba, vagy is annak visgálása és megítélése, mit ér a Református Keresztyéneket olvasásra serkentő Csengettyű — Nyomtatódott Szegeden 1826ban. Megholt 1828-ban Makón. XVI. Kis Bálint, ki ezeket írja. Született Vésztőn Békés vármegyében 1772-ben. Tanult a Debreceni Collegiumban, onnan vivődött a hazájába rektornak. Végezvén itt hivatalát ment Jénába akadémiákra. Onnan visszatérvén lett szentesi prédikátorrá 1799-ben, itt lett tractualis assessorrá 1814-ben, nótáriussá 1830-ban, Csongrád vármegyei tanácsbíróvá 1835-ben. Esperessé 1836-ban. A Magyar